Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Csorba Sándor: A Kölcsey nemzetségrend leírásainak forrásai, változatai

(1344-1345), Jakab és András Kölese, Csecse, Cseke, Pettend, Orbánd, Ököritó, Mácsa, Etetyukod, Kápolnás-Szekeres, míg Mihály és IE Miklós Istvándi, Csecse, Kórod, Kömörő, Milota birtokosának mondhatta magát. Cégény, az ősök nyughelye továbbra is közös maradt.

16 Kempelen Béla köteteinek tartalma

17 magán hordozta Karácsonyi művének szemléletét, de miként Nagy Iván, ő is a Kendékre fordított gondot. A két család közös eredetét vallja, és Mátétól származtatja az egyes nemzedékeket, de csak a 19. századi Kölcseyeket mutatja be. A szakirodalom ilyen örökségének birtokában, és joggal feltételezhetően Luby Károly munkájának hatására készítette el Kölcsey Dezső a mindmáig legteljesebb családtörténeti tanulmányt 1930-ban.

18 Kutatási eredményének akkori újdonságai a következőkben foglalhatók össze: Anonymus Gesta Hungarorum című művének VI. fejezetében olvasható a Kölcsey nemzetségre vonatkozó utalás ily módon: „ Ond, Ete apja, kitől a Kalán és Colsoy nemzetség származik. " A Pais Dezső fordításában megjelent Colsoy nevet Kubinyi Ferenc Kalsa, Pauler Gyula Gelse, Karácsonyi János Kalocsa alaknak olvasta, s ezzel elvitatták, hogy az a Kölcse(y) nevet hordozná. Kölcsey Dezső bizonyítása végén így foglal állást: „ Colsoy - Kalocsa - Kölese egy és ugyanazon név; mint helynév mindig Szenté, gyakran Ete és Mágóccsal jelentkezik. így a felsorolt eseteken kívül Szatmárban: Etetyukodja és Kölese; Nyitrában: Kölese halászóhely és Sempte vár; Győrben: Gugi Kölcsey és hajdan Szenté község, meg puszta; Somogyban: Szenté és Kölese. " A nemzetség birtokait kiterjedtebbnek, tagjait számosabbnak gondolván, a letelepedésnek a Duna mentén a Száváig és a Tisza vonalán a felső mellékfolyókig követhető két főirányát Karácsonyi János és Hóman Bálint nézeteit is követve, kibővítette kilenc szálláshelyre: a Győr, Esztergom, Pilis vármegyei, soltszéki, Tolna-Baranya, Valkó, Csongrád, Szabolcs-Zemplén és Szatmár vármegyei területekre. A nemzetség Szatmár vármegyei ágának tagjait is jócskán gazdagította. Culcey-Kölcse comes-ispán és Máté közé beiktatta Achilles-Ehellős comest (1181), fiait: Ete comest (1226) és II. Achilles-Ehellőst (1181); az előbbinek Miklós comes (1274), Mikó mester (1274), Ete (1274) és Achilles-Ehellős (1284), az utóbbinak Máté (1251) nevű fiait; Culcey-Kölcse comes másik fiát: Pétert (1181) és ennek utód nélkül maradt Konchi-Köncs (1181) nevű gyermekét. Valószínűsítette, hogy Kölese comesnek volt egy Cseke nevű atyafija, akinek Fülpös-Fülöp (1181), ennek a Karácsonyi által is említett István (1181), s neki az utód nélkül kihalt Mikó (1288) nevű fia. Megállapította, hogy az 1343-1344. évektől kezdve kiállított oklevelek elhagyják a Szentemágócs nemzetség említését, s helyette Kölcsey-nemről és családról „de Kölese" szólnak a Szatmár vármegyei ág említésekor. Tévesnek minősítette azt a 19. században kialakult és a 20. századi munkákban is követett nézetet, miszerint a Kölcsey család alapítója az 1423 körül élt György lett volna. Önkényes kombinációnak tartotta a Kölcseyek és Kendék családja összekapcsolhatóságát, így azt is, hogy a Kölcsey nemzetség története a Kende családnál tárgyalható, s Szakadáthy Ábrahámot a Kölcseyek, Kölcsey Mátét és leszármazottjait a Kendyek ősének tehetik meg egyes szerzők. Úgy vélte, hogy az 1344. évi királyi donáció után a javaikon megosztozott Kölcsey testvéreket ragadványnevekkel illették, s utódaikat ezek alapján nevezték el: Jakab mester utódai a kölesei Nagy, Mihály mester utódai a kölesei és ártánházi Bornemisza, András mester utódai a kölesei Farkas, Miklós mester utódai a cégényi, illetve 1500 táján a kölesei 16 Uo. 978-980. 17 KEMPELEN, 1911-1932. 18 KÖLCSEY D., 1930.