Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Takács Péter: A Kende nemzetség (Vázlat)

honvédszázadosként, majd az alkotmányos korszak alispánjaként, Kamit pedig Kölcsey Ferenc emlékének ápolójaként és függetlenségi képviselőként szolgált az országnak.

32 A Kendék nem szűntek meg ringbe szállni az alispáni címért a polgári korszakban sem, bár ekkoriban már élénkebb figyelemmel kísérték a gazdasági életet: a vízszabályozást, a határrendezést, a mintagazdaságok létrehozását, a kastély és udvarház építését. Néhányan a tudományos és művészeti életben forogtak közülük. Bár Kende Zsigmond és Uray Bálint 1849 után az elvártnál is lojálisabbak voltak Ferenc Józsefhez, s mindenben kiszolgálták akaratát, Kende Zsigmondnak mégis féltenie kellett a megtorlástól honvéd százados fiát, bujtatnia kellett a rokonát, Lauka Gusztávot. A nagy tekintélyű és nagy hatalmú Kende Zsigmond cégényi kúriájában, a Túristvándiban lévő kastélyában minden magyar nemzeti jelleget üldöző parancs megfészkelte magát, és a volt alispán, most megyefőnök készséggel segédkezett a negyvennyolcas szereplők elfogásában, börtönbe zárásában, birtokaik konflskálásában, de a nemzeti szellemet még a Kende famílián belül sem tudta kiirtani. Kende Lajos és Szuhányi Laura 1858-tól évenként szervezték Csekén a Kölcsey-ünnepségeket. Kende Lajos, Béla, Tibor, Péter, Gusztáv, Kanut rendszeres pártolói, szervezői, lebonyolítói és adakozói voltak a nemzeti célú adományok gyűjtésének. Kende Kanut a Pesti Naplóba írt cikkei, tudósításai mellett 1857-ben Müller és Valent Nagy Naptárában hívta fel az országlakosok figyelmét Kölcsey Ferenc halálának közelgő 20. évfordulójára. 1859-ben a Szatmár megyei Kendék országos figyelmet kiváltó Kazinczy-ünnepséget rendeztek Cégénydányádon. A kiegyezést követően Kende Kanutot szabadelvű programmal az aranyosmedgyesi körzetben választották képviselővé, Kende Tibort pedig a fehérgyarmati körzetben függetlenségi programmal. A hadi, politikai és közigazgatási, igazságszolgáltatási szerepkörök vállalása mellett a nemzetség számos tagja próbált meg hírnevet szerezni a tudomány és a szépirodalom területén. 1764-ben kölesei Kende József Nagyszombaton verseskötetet adott ki Köszöntő versek címmel. 1783-ban Kende Mihály Kassán jelentette meg írásait Testamen címmel. Kende Péter a Jogtudományi Közlönybe írt tanulmányokat 1882-ben, majd az Ungvári Közlönyt szerkesztette 1868-1869 között. Ifjabbik Kende Zsigmond egy évig a Magyar Föld, három évig pedig a Magyar Újság szerkesztője volt az 1890-es években. Kende Kálmán pedig A feltámadott menyasszony című elbeszélésgyűjteményével írta be nevét az irodalomtörténetbe. A szépirodalom terén azonban a Kende famíliák tagjai közül Kende Juliska vitte el a pálmát. A 19-20. század fordulóján sorra jelentek meg művei. Elbeszéléskötetei: A bevándorlók (1898), A betörők (1902), Vadászat (1903). Regényei az Ugody Lilla 1-2. köt. (1900), A fölfelé züllők (1904). Próbálkozott színpadi művekkel is: A nagyon gazdag leány című monológja 1909-ben vált ismertté. Színművei: Tépett láncok és a Káprázat. A 19. század második felében a jobbágyfelszabadítást, a vízrendezési munkálatokat és a vasútépítést követően, illetve azzal párhuzamosan - a Szatmár megyei agrárgazdaságban állattelepeikkel és gyümölcsöseikkel hívták fel magukra a figyelmet Kende Béla, Lajos, Kanut és Gusztáv. Almásaik, diósaik, szilvásaik, tehenészeteik, sertéstelepeik, juhászataik a leggondozottabbak közé tartoztak a megyében. Vetekedtek a gróf Károlyi-féle mintagazdaságokkal. Élen jártak a Kendék Szatmár megye falusi és kisvárosi építészetének a megújításában is. Sonkádon és Kispalándon a Kende-tanyák adtak keretet a korszerű, haszonelvű mintagazdaságnak, istállóikkal, raktáraikkal, szerszámos- és gépszíneikkel, a szolgálónépek - cselédek, béresek - számára épült lakóházakkal. 32 TAKÁCS, 1983. 18-32.