Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Kiss András: 18. századi erdélyi utak a szabad királyi város státus felé

Kiss András 18. századi erdélyi utak a szabad királyi város státus felé A következőkben párhuzamosan azt a két utat szeretném vázolni, amelyek közül az egyiket a már a középkorban szerzett szabad királyi városi jogállásától katonapolitikai okok miatt megfosztott település tett meg elvesztett státusa visszaszerzéséért, a másikat pedig az a 17. század végén Erdélyben otthont talált közösség járt végig, amíg szorgalommal, gazdasági-vagyoni megalapozottságával, összeköttetéseivel élve, saját települést teremtett magának. Kolozsvárról és Szamosújvár útjairól van szó. A cél, amint kiderül, hasonló: elérni, hogy a település közössége saját ügyeit a municipalitás elveinek megfelelően önállóan, önmaga intézze, Kolozsvár esetében régi jogai visszaszerzésével, Szamosújváréban pedig a letelepült közösség új helyzetének megfelelő szabadságok elnyerésével. A célhoz vezető úton azonban az eljárások különböznek. Kolozsvár az adott helyzetben, az 1691-ben két állam, az Erdélyi Fejedelemség és a Habsburg Birodalom képviselői között alighogy megkötött szerződés, a fejedelemség sarkalatos jogait elismerő pontjai alapján, közjogi úton, méltatlanul elvett szabadságai jogalapjainak bizonyításával számít eredményre és ezen az úton járnak közbenjárói is. Szamosújvár már új történelmi helyzetben és körülmények között véli elérni célját, abban a Habsburg Birodalomba integrált Erdélyben, ahol - főleg a birodalom hadi kiadásai miatt - az állandó pénzszűkében szenvedő fiskus érdekeit kell szem előtt tartani. Ezért a cél érdekében jó gazdálkodással komoly pénzügyi alapokat kell megteremtenie és hathatós közbenjárókra kell szert tennie. Kolozsvár Az Árpád-korban az erdélyi püspök uradalmához tartozó falu.

1 Várossá fejlődését Károly Róbert 1316. augusztus 19-i, többek között szabad bíró- és plébánosválasztást biztosító kiváltságlevele alapozza meg, úgyannyira, hogy 1405. július 2-án Zsigmond király a települések hierarchiájában a legmagasabb fokra, a szabad királyi, kerített városok sorába emeli.

2 Folyamatosan szerzett kiváltságlevelei - amelyeket, amint Diósy Gergely, a város privilégiumairól 1592-ben magyar nyelvű indexet készítő nótárius ismételten hangsúlyozza: Kolozsvár nem érdemtelenül, hanem „ hűségéért" kapott

3 - megteremtették annak feltételeit, hogy Kolozsvár Erdély virágzó városává váljon, ami a fejedelemség korában teljesedik ki. A korabeli források „ Transsilvaniae civitas primariaként", illetve „ metropolis Transsilvaniaeként" emlegetik,

4 a város pedig szabadságjogaival és helyhatósági törvényeivel okosan élve, polgárai öntudatos „respublikájává" alakult ki, ahol mind polgárai, mind tisztségviselői a város és a fejedelem hűségére esküdtek. Ennek a virágzó korszaknak II. Rákóczi György 1657-ben indított balsikerű lengyel hadjárata következményei vetnek véget. A megtorlásként az országra zúduló török-tatár hadak 1 CDTrans. 1997. 359. sz.; BALÁZS, 1939. 50.; GYÖRFFY, 1987. 335. 2 JAKAB, 1870. 31-33., 123-126.; Ub, 1892-1902. 1. köt. 319-320., 3. köt. 350-353. 3 KISS, 1995.; KISS, 2003. 145-146. 4 JAKÓ, 1957. 366.