Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Írások a Károlyiakról - Erdős Ferenc: Gróf Károlyi József, a politikus (1884–1934)

személyiségét nevezte ki miniszterelnöknek, a belügyminiszteri tárca birtokosa pedig Ugrón Gábor lett. Személyi változások voltak a központi kormányzatot a törvényhatóságok élén képviselő főispáni tisztségek betöltésénél is. E politikai változások sodrában került Károlyi József Fejér vármegye és Székesfehérvár város főispáni székébe. A Károlyi család al9. század első felétől játszott jelentősebb szerepet Fejér megye közéletében. A reformkor kiemelkedő politikusa, Károlyi György gróf a fehérvárcsurgói és a sárkeresztesi birtoktesttel gyarapította a család vagyonát. Fehérvárcsurgón építtette fel a család egyik rezidenciáját, s az 1840-es évektől vett részt a nemesi közgyűlés munkájában. Mint a főnemesség reformok iránt elkötelezett egyik legfőbb képviselőjét fehérvárcsurgói otthonában, 1849. augusztus második felében tartóztatták le a császáriak. A fogoly útja a pesti Neugebäudeba vezetett. A függetlenségi eszme a család egyik meghatározó politikai hitvallásához tartozott a dualizmus évtizedeiben is. Ennek kifejezője Károlyi Gábor gróf lett, aki Székesfehérvár országgyűlési képviselője volt függetlenségi programmal. A regionális közélet meghatározó személyisége Károlyi József, a megyei törvényhatósági bizottságnak virilis jogon tagja, kisebb-nagyobb megszakításokkal 1913-tól vett részt a Fejér Megyei Törvényhatósági Bizottság munkájában. A Károlyi család tagjai közül a megyei közélet egyik legmagasabb tisztségét jelentő főispáni hivatalt csupán Károlyi József töltötte be. A főispán installációjának előkészítésére július közepén került sor. Mindkét törvényhatóság - a háborúra való tekintettel - szerény keretek között, de méltó ünnepélyességgel készült a beiktatásra, amelynek szertartásrendjét is meghatározták. 1917. július 21-én került sor a hivatali eskütételre. Károlyi József a törvényhatósági bizottság előtt az alábbi esküt tette: „Én, gróf Károlyi József esküszöm az élő Istenre, hogy О Csá

szári és Apostoli Királyi Felségéhez, О Felsége uralkodó házához, a magyar korona országa

inak alkotmányához hű leszek, a törvényeket, a törvényes szokásokat, rendeleteket, utasításokat és szabályokat megtartom, a hivatali titkot megőrzöm, a hivatalommal járó kötelességeket részrehajlatlanul, lelkiismeretes pontossággal teljesítem és főispáni tisztemben híven eljárok. Isten engem úgy segéljen!" Az ünnepélyes eskütételt - ugyancsak a megye ősi szokásának megfelelően - a főispán „felemelése" követte. Károlyi Józsefet a járási főszolgabírák a főispáni székkel együtt, a jelenlévők éljenzése közepette háromszor fölemelték. Ezt az ősi szokást a főispán székfoglaló beszéde követte. Határozott politikai irányvonal fogalmazódik meg a hitvallásban, amelynek összetartó erejét azon törekvés fejez ki, hogy Károlyi József a hazát, a királyt és a megyét kívánja szolgálni („...egész munkakedvemet, minden ambíciómat és egész tehetségemet, Hazámon és Királyomon kívül a vármegyének és közönségének akarom szentelni"). Megemlékezett a főispáni tisztséget betöltők közül példaképeiről is, akik valamennyien a 19. század második felében és a századfordulón voltak Fejér vármegyében hivatali elődei (gróf Cziráky János, SzőgyényMarich László, gróf Cziráky Béla és báró Fiáth Pál). Politikai törekvéseinek legfőbb mozgatórugóit a háború harmadik esztendejében a tisztességes és becsületes béke megkötésében, az ország területi integritásának megőrzésében, a választójogi reform kiszélesítésében, az elesett hősök hozzátartozóinak sorsáról történő intézményes gondoskodásban jelölte meg.

5 Azzal is emlékezetessé tette beiktatását, hogy szociális célokra ezer-ezer koronát utalt át a városnak és a megyének. A polgármester és az alispán a hadigondozó bizottságok hatáskörébe utalta az összeg felhasználását. 5 FML, IV. B. 405. jkv. 1917. július 21.; Székesfehérvári Hírlap, 1917. július 22.