Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Írások a Károlyiakról - Fazekas Rózsa: Károlyi György és Nagykároly

évvel korábban találkozunk a nemzeti iskola megmentésével kapcsolatos bejegyzéssel. A Helytartótanács sürgette a megyét, hogy rendezze a grófi házzal az iskola további működtetésének feltételeit. A közgyűlés által megbízott, a nemzeti iskola tevékenységét megvizsgáló bizottság jelentéséből kiderül, hogy ez az iskola nagyban hozzájárult ezen vidék műveltségi színvonalának emeléséhez és a céhes ipar fejlődéséhez. Hasznosságát három pontban foglalták össze: a nagykárolyi piarista gimnázium jól felkészített tanulókhoz jutott, a Szatmár, valamint a szomszédos Ugocsa, Máramaros és Szabolcs megyékben lévő községi iskolákat ellátta jól felkészült tanítókkal, végül a kézművesek képzésében elévülhetetlen érdemeket szerzett: „A szatmári, nagy- és felsőbányai, nagykállói, tasnádi, nagykárolyi s a többi céhes mester, ezen céhek legényei s inasai ezen oskolában a rajzolás tudományával megösmérkedvén tökéletes mesterekké váltanak. "

36 A nemzeti iskola fennmaradását mindenki, a Helytartótanács, Szatmár megye, Nagykároly mezőváros és természetesen Károlyi György is fontosnak tartotta. Ennek ellenére az ügy végleges rendezésére csak 1840-ben került sor, amikor Károlyi György és Lajcsák Ferenc nagyváradi megyés püspök alapítványukkal hosszú távon biztosították az iskola működését. György gróf vállalta és utódait szintén kötelezte a nagyatyja által tett alapítvány fenntartására, vagyis 10 000 forint 5%-os kamatjának, tehát évente 500 forintnak a fizetésére. Lajcsák Ferenc püspök 6 000 forintot adományozott az intézménynek, és a város is kötelezte magát évi 150 ezüstforint fizetésére.

37 Ugyanebben az évben született a római katolikus leányiskola alapítólevele is. Ez Károlyi György és felesége nevéhez fűződik. Az intézet célját az alapítók így határozták meg: „A mindkét nembeli ifjúságnak együtt oktatásánál elmellőzhetetlen a csaknem folytonos, a tanítóknak vigyázó szemeikkel nem mindenkor kísérhetett társalkodás, ami az erkölcsiségnek is káros következményekkel lehet összekötve. Fontolóra vévén végre azt is, hogy a nőnemnek helyes neveléséhez az írás, olvasás és számvetésen kívül asszonyi kézimunkára és egyéb a nőnem állapotjához és rendeltetéséhez képesti szükséges ismeretek oktatása kívántatnék meg, ezeket pedig csak egy külön leányiskolának felállításával lehetne elérni és eszközölni. "

38 György gróf vállalta az iskolához és a tanítói lakáshoz szükséges belső telek biztosítását, felesége pedig a tanítónő fizetéséről való gondoskodást. A tanítónő fizetését az ingyen lakáson kívül évi 250 ezüst forintban állapították meg. Az alapítók fenntartották maguknak és utódaiknak a tanítónő kinevezésének jogát.

39 A leányiskola épülete 1842-ben elkészült, a főkönyv szerint 4313 váltóforint 3 krajcárt fordítottak építésére.

40 1840 az alapítások éve volt. A város az uraság támogatásával elhatározta egy szegényház felállítását. Az intézet célját az alapítólevélben rögzítették. Az alapítók fő feladatnak a házankénti koldulás megszűntetését tekintették. A dologházba bekerülő „félnyomorultaknak, valamint nagyobb munkára képteleneknek" a segély fejében munkát - tollfosztást, fonás-szövést, szösztépést, selyemhernyó-tenyésztést - kellett végezniük. Az intézetbe 45 fő részére volt hely, akiket három osztályba soroltak, és osztályonként határozták meg a segély mértékét. Az alapítólevél szólt a működési szabályokról és a fenntartási költségek biztosításának forrásairól is. Károlyi György vállalta, hogy a dologház gondviselőjének szállást ad és élelmezéséről is gondoskodik. Ezen kívül évente 100 forintot adományoz az intézetnek.

41 36 SZSZBML, IV. A. 501. 391/1830. 37 MOL, P 414. A. Lad. 5. 9. d. Közli: ASZTALOS, 2004. 202-205. 38 MOL, P 414. A. Lad. 5. 9. d. 39 Uo. 40 Uo. D. 1. tétel. 66. köt. 41 Uo. A. Lad. 5. 9. doboz. Közli: ASZTALOS, 2004. 152-157.