Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Írások a Károlyiakról - Fazekas Rózsa: Károlyi György és Nagykároly

Évente legalább egyszer személyesen is megjelent. Többször megfogalmazta, hogy a gondviselés adta sok földi jóért cserébe kötelessége alattvalóit és jobbágyait jelenléte által is vigasztalni, és segíteni rajtuk, ha bajba jutnak.

25 „ Vigyázó szemét" a távolból is Nagykárolyon tartotta, és a nagykárolyiak megtapasztalhatták, hogy mindig számíthattak rá, ha nehéz helyzetbe kerültek. Ezen kívül György gróf fontosnak tartotta az ősei által létrehozott intézmények működésének biztosítását, illetve kezdeményezte és támogatta a polgárosodást, a gazdasági modernizációt elősegítő újak felállítását. A földesúr gondoskodása leginkább természeti, illetve más jellegű csapások idején mutatkozott meg. Nagy félelmet keltett a város lakóiban, és súlyos károkat okozott a lakóházakban, valamint a középületek egy részében az 1834. októberi földrengés. 1829-től újra és újra megmozdult a föld Nagykárolyban és környékén, és állandó rettegésben tartotta a lakosságot, de az októberi rengés minden korábbinál hosszabb, erősebb és pusztítóbb volt. Az esemény rendkívüliségét mutatja, hogy a Szatmár megyei közgyűlés is megörökítette az utókor számára a történteket. Az építő- és kőművesmesterek Nagykárolyban és még 16 helységben az adózók házaiban keletkezett károkat 78 240, az egyházi épületekét 118 525, az uraságokét pedig 77 656 ezüstforintra becsülték. „Lelkierőbeli veszteségük pedig - a jegyző szerint - számíthatatlan értékűek! "

26 Károlyi nem tartózkodott itthon a földrengés idején, csak 1835 júniusában tért haza hosszú itáliai és keleti utazásáról. Az azonnali segítségről jószágigazgatója gondoskodott, az épületek helyreállításához való hozzájárulásról viszont már ő döntött. Korábban említettük, hogy jelentős pénzösszeggel és építőanyaggal segítette a vármegyeháza újjáépítését. A Károlyi család számára fontos egyházi épületek is súlyos károkat szenvedtek. A Károlyi Sándor által építtetett kaplonyi templom és a család temetkezési helyéül szolgáló sírbolt, illetve a piaristák nagykárolyi rendháza annyira megsérült, hogy teljesen újjá kellett őket építeni. A kaplonyi templom és a sírbolt újjáépítésével a fiatal Ybl Miklóst bízta meg, aki 1844 és 1848 között irányította itt a munkálatokat. A főkönyvek szerint a kaplonyi építkezés 37 110 pengő forintba került, amihez hozzá kell még adni Ybl évi 800 pengő forintos fizetését.

27 A templomot páduai Szent Antal, a sírboltot a szent kereszt tiszteletére 1848. június 18-án Károlyi György jelenlétében szentelték fel. A régi koporsók egy része szabadon állt, a többit az oldalfalak nyitott fülkéibe helyezték el.

28 A megrongálódott nagykárolyi római katolikus templom helyreállítási munkáit is Ybl Miklóssal végeztette el 1857-1860 között. Még ki sem heverte a város a földrengés okozta károkat, amikor 1836-ban újabb súlyos csapás érte. Egész éven át nagy szárazság keserítette az emberek életét, amihez gyakori szélvész társult. Június 28-án gyújtogatás okozta tűzvész keletkezett, ami pár óra alatt a város negyedrészét elpusztította. A tűzvészben senki sem halt meg, de az anyagi kár ismét jelentős: 98 lakóház és 375 gazdasági épület porig égett.

29 A károsultak kevés kivétellel reformátusok voltak. Károlyi György utasítására két hétig az uradalom gondoskodott a földönfutóvá lett emberek élelmezéséről, és elrendelte, hogy a rászorultaknak épületfát adjanak házaik újjáépítéséhez. 25 FAZEKAS, 2002. 249. 26 FAZEKAS - KUJBUSNÉ, 2000. 36. 27 MOL, P 414. D. Főpénztár. 1. tétel 70., 72., 74-76. köt. 28 Vasárnapi Újság, 1890. 49. sz. 29 ASZTALOS, 2004. 230.