Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)
III. Családtörténeti tanulmányok - Írások a Károlyiakról - Fazekas Rózsa: Károlyi György és Nagykároly
mert a környülmények úgy megváltoztak, hogy alig lesz többé kedves, sem állandó mulatósom itt. A fő okát ezen megváltozott ideámnak főképp az emberek okozzák, kik ezen vidéket lakják". 22 A Nagykárolytól való eltávolodás tehát az 1830-as évek elejére tehető, és legfőbb okát a szatmári nemesség fentebb részletezett magatartásában jelölte meg. De más körülmények is befolyásolták döntését. Ifjúkorát Pesten töltötte, nagykorúvá válása után pedig bejárta Európát, és megismerte a csak nagyobb városokban fellelhető szórakozási lehetőségeket, kulturális intézményeket, hozzászokott az arisztokrata társasági életformához, aminek üressége időnként bántotta ugyan, de ha hosszabb ideig nélkülöznie kellett, akkor hiányzott neki. Testvérei is távol éltek Nagykárolytól: István, ha itthon volt, Foton, Lajos Bécsben, legkedvesebb húga, Jozefa Csunyban, Pozsony közelében. A közelben Wesselényi Miklóson kívül egyetlen barátja sem lakott. Mivel az ország valódi központja egyre inkább Pest lett, minden kezdeményezés, minden új intézmény ott alakította ki székhelyét, ezért a közéletben részt vállaló embert egyre gyakrabban szólította kötelessége oda. A korabeli útviszonyok miatt pedig Nagykároly nagyon messze volt Pesttől, hát még Pozsonytól, Bécstől. Házassága 1836-ban már csak véglegessé tette a Nagykárolytól mint gyakori tartózkodási helytől való elszakadást. Felesége, Zichy Karolina az ország leggazdagabb családjainak egyikéből származott az ország nyugati határának közeléből. így az ő révén is a nyugat-magyarországi kapcsolatai bővültek, erősödtek. Hozzájárult Nagykároly háttérbe szorulásához az is, hogy a főispáni tisztséget 1803 és 1848 között nem a Károlyiak töltötték be. 1803-ban Károlyi József halálakor fiai még kiskorúak voltak, de 1829-ben báró Vécsey Miklós halála után lehetősége lett volna az uralkodónak visszahelyezni a Károlyi fivérek egyikét Szatmár vármegye élére. A fiatal Károlyi grófok azonban 1825-ben támogatták Széchenyi kezdeményezését a Magyar Tudós Társaság létrehozására, ott találjuk őket a pesti kaszinó alapítói között, és lelkes hívei voltak a lóversenyzés magyarországi meghonosításának is. Az udvar számára gyanús, izgága társasághoz tartoztak. De később, 1845-ben sem őket nevezte ki az uralkodó a megye élére. Pedig ekkor Károlyi Lajos már az újkonzervatívokhoz állt közel, Károlyi György pedig a mérsékelt, óvatos politikát folytató liberálisokhoz tartozott. A család számára oly fontos tisztséget azonban csak 1848-ban kapta meg Károlyi György, de megbízatása nem tarthatott sokáig, az abszolutizmus idején pedig a vármegyei önkormányzatok tevékenysége szünetelt. így a főispáni tisztségből fakadó kötelezettségek sem kötötték György grófot Nagykárolyhoz. Állandó otthonát az 1831 -ben megvásárolt, és a kor legmodernebb, legreprezentatívabb palotájává alakított pesti Egyetem utcai házban rendezte be. Legkedvesebb nyári tartózkodási helye pedig Csurgó lett. „Meglehet, hogy az újság és a birtok bája az oka, de megvallom, hogy ezen csendes helyet szeretem, és ha valaha megtelepedem, bizonyosan sokat leszek itt. " 23 Ezt 1835-ben, röviddel azután írta, hogy új birtokával közelebbről megismerkedett. Megérzését igazolja évtizedekkel későbbi vallomása: „ itt legszebb nekem a természet; itt az első s utolsó fű, fa, virág, épület, állat, minden, amit a szem lát, az én teremtményem; még a nép is az én szárnyaim alatt növekedett már: azért szeretem oly véghetetlenül a helyet". 24 Az 1830-as évek elejétől Károlyi György Nagykárolyban hosszabb ideig csak 1845-ben tartózkodott, amikor elhozta feleségét is, hogy megmutassa neki a Szatmár megyei birtokokat. Ez nem azt jelentette, hogy nem törődött a gazdasággal, de irányítását megbízható, jól képzett jószágigazgatójára, Flekl Károlyra és gazdatisztjeire bízta, akikkel állandó levelezésben állt. 22 Uo. 251. 23 Uo. 265. 24 GALGÓCZY, 1883. 16.
