Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Pokreis Hildegarda: A Kuffner család szerepe Diószeg és környéke iparosodásában

A Mátyásföld területén már a kiegyezést megelőző korszakban is működtek cukorgyárak. Igaz, hogy még csak kísérleti szinten, de Nagyfödémesen működött az ország első cukorgyára, melyet Lacsny Miklós 1830-ban alapított. A kezdeti fellendülés azonban nem tartott sokáig, a gyár 1842-ben meg is szűnt. A termelést a belga Dubois és a francia Imhoff vezette. A gyárépület romjai a mai napig megtalálhatók a községben. Ezt követően 1845-ben Szeredben is alakult egy cukorgyár. A 19. század végéig a mai Szlovákia nyugati részén már 6 cukorgyár (Magyarfalu, Nagyszombat, Diószeg, Nagysurány, Oroszka és Tavarnok) működött. A történelmi Magyarországon ugyanakkor összesen 20 cukorgyárat tartottak nyilván. Ez a szám 1913-ig Magyarországon elérte a 30-at. Mátyusföld területén 1945-ig két számottevő cukorgyár működött, az egyik Magyardiószegen, a másik Szeredben. A cukorgyárak a legnagyobb üzemek közé tartoztak. Ebben az iparágban nem létezett és nem is létezhetett kisüzem, tekintettel a gyártási eljárások, a technikai berendezés, felszerelés igényességére. A nyereség aránya, a termelékenység szintje ugyanis elsősorban a termék eladhatóságától, az éves beruházásoktól és az azt követő karbantartástól függött. A különféle adalékanyagok, a szén, a mészkő, a bőséges víz- és energiaellátás szempontja sem volt elhanyagolható, ezért a kisüzemi gyártás eleve kizárt dolog volt. A termelés a malomiparhoz hasonlóan a cukoriparban is a külföldi piactól függött. A gyárosok az exportált cukor mennyisége után ún. „ titkos " állami jutalékban részesültek, így nem csoda, ha a magyarországi éves termelés több mint 1/3-a külföldre irányult. A cukoripar ígéretes fejlődését megszakította az 1902-ben elfogadott brüsszeli konvenció, mely leállította az állami segélyek folyósítását. A cukorgyártásban így pangás állt be, egészen 1910-ig, amikor újra fellendült a cukor iránti kereslet. Ez az iparágazat mindig is az osztrák és a magyar vállalkozók és beruházók érdekkörébe tartozott. A viszonylag magas bevételek, állami prémiumok nem kerülték el a bankok figyelmét sem. A 19. század végéig hamarosan csaknem mindegyik cukorgyárba betársultak a magyar és az osztrák pénzintézetek. A történelmi Magyarország egyik legjelentősebb cukorgyára, a Diószegi Cukorgyár Rt. 1867-ben alakult, alapítói a dél-morvaországi Kuffner és Gutmann család tagjai voltak. A család gazdag hagyományokkal és bő tapasztalatokkal rendelkezett e téren. 1862-ben Kuffner Jakab és Hermán Bfeclavban (Lundenburgban) alapította meg az első családi cukorgyárat, 1500 q cukorrépát dolgoztak fel itt naponta. A cukorgyár mellett szeszgyár és élesztőgyár is működött, ahol 1892-ig folyt a termelés. 1890-ben Kuffner Hermán újabb cukorgyárat vásárolt Podivínban, így a család kezében összpontosult a dél-morvaországi cukorrépatermés felvásárlása és feldolgozása. Nem csoda tehát, hogy a család egyik sarja, Kuffner Károly is hü maradt a családi hagyományokhoz, csak éppen működésének helyéül a mai délnyugat-szlovákiai községet, Magyardiószeget választotta, amely a történelmi Magyarország területén, Pozsonytól kb. 45 km-re található, mai hivatalos neve Sládkovicovo. Talán ezért is esett a vállalkozó család választása erre a községre, mert termékeny síkság övezte, és ráadásul a közvetlen közelében tiszta, bővizű folyócska volt található. 1867-ben a lundenburgi Kuffner és a bécsi Gutmann család tagjai a helyi földesúrtól, Zichy Ferenc gróftól 20 hold földterületet vásároltak a Dudvág folyó közelében. A következő évben, 1868-ban beindult a termelés, a kampány 160 napig tartott, kb. 9624 tonna cukorrépából 7291 tonna cukrot gyártottak. A magyardiószegi gyár felvirágoztatása Kuffner Károly nevéhez fűződik, aki 1869-ben érkezett Magyardiószegre és majd fél évszázadig itt is maradt. Vezetése alatt a gyár Magyarország egyik legfejlettebb üzemévé vált, ő volt az ipartelep lelke. Kuffner Károly zsidó családból származott. Édesapja, Kuffner Jakab Bfeclavban köztiszteletben álló nagyvállalkozó volt. A család vezetékneve újkori eredetű, a Kuffner nevet az eredeti Koppl helyett csak II. József