Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Ölveti Gábor: A Szerepi Kelemen család

János már királyi fiskális.

11 Nyilvánvalóan a nevükben is azonos apáról és fiáról van szó, hiszen a szerepi születésű ifjú Kelemen végelgyengülésben halt meg 1874-ben, 80 éves korában, tehát nem lehetett 1785-ben a vármegyei küldöttség esküdt tagja. 1847-ben viszont királyi táblai ülnök, alországbíró. Felesége pedig a római katolikus gróf Haller Klára. Az apáról szól viszont a tudósítás az 1824-25. évekből, amikor a megye a Berettyó 2 mérföld széles szivárgását csatorna ásásával akarta kiküszöbölni. A szerepi határban a félbemaradt munkát idős Kelemen János saját költségén folytatta.

12 Kezdetleges munkálatokat a vizek szabályozatlan állapotából származó károk enyhítése végett már az 1790-es években végeztek elsősorban a vármegyék. 1802-től a helytartótanács királyi biztosokat nevezett ki a Körös és a Berettyó rendezésére. Egymással összefüggésben nem álló árkolások történtek a víz időleges elterelése céljából, illetve a víz folyását károsan befolyásoló vízi malmok lebontásáról gondoskodtak. 1811 -ben a Sebes-Körös árterületén az 5 öl szélességben ásott szeghalmi csatorna Kornádi község környékére kedvezőnek bizonyult. A Berettyó folyó alsó részén, Mezőtúrnál a csekély esésű folyó vizét felduzzasztó vízimalom lerombolásával csökkent a Bihar megyei Udvari, Rábé, Bajom és Szerep községek árvízveszélye. Az uralkodó 1815-ben egy főigazgatót és öt vízépítészeti felügyelőt bízott meg a vizek szabályozásának tanulmányozására. A további intézkedések meghozatalát siettette többek között az 1816. évi árvíz, amely a Berettyó árvize által a Sárréten fekvő összes községet, így Szerep belsőségeit is elöntötte. Hasonló nagyságrendű volt az 1830. évi áradás is. Az előbb említett uralkodói rendelkezés nyomán Huszár Mátyás kir. kamarai mérnök bízatott meg a Körös-Berettyó-völgy tanulmányozásával és a szabályozás tervének elkészítésével. Kelemen János tehát a csatorna építésében éppen akkor hozott áldozatokat, amikor az egységes szabályozási terv kialakítása folyamatban volt. A terv nélkül nem lehetett megoldani a nagyobb vízügyi problémákat. Nem véletlen, hogy például Bihar megye is tanácstalanul állt a mocsarakban létesítendő vízlecsapolásokkal szemben. 1829. szeptember 1-5. között Várad-Olasziban tartott értekezletet a Körös-Berettyó vizek rendezésére a kiküldött királyi biztos, vásonkeöi gróf Zichy Ferenc az érdekelt vármegyék és Debrecen sz. kir. város képviselői részére. A királyi biztos az érdekeltség tagjaiból a munkálatok ellenőrzésére küldöttséget alapított báró Wenckheim József elnökletével. Ugyanakkor a biztos elrendelte, hogy a vármegyék közönsége gondoskodjék a meder- és csatornatisztítási munkálatok, az átvágások elvégzéséről, míg az érintett birtokosok feladatává tette a víznek a birtokosok földjéről való lecsapolását. A Berettyó árkának előállításában érdekelt Heves, Békés, Bihar vármegyéknek, illetve a Kun kerületnek 2000 embert kellett biztosítani. Mivel a Berettyó Sárrétjén áthúzódó „vezérárok" az ottani birtokosság hasznára szolgált, a közerőért egy bizonyos összeget kellett befizetniük. Az uralkodó a feladat irányításával Huszár Mátyást a központi építészeti igazgatóság mérnökét bízta meg. A királyi biztos által megállapított munkálatokat 1829-ben kezdték el és 1834-ben fejezték be.

13 A munkálatok nyomán a vízszint 6 4i lábbal szállott le, melynek eredménye, hogy a hencidai határ járhatatlan nádvágó rétjei kiszáradtak és „rövid időn át... legbujább kaszálókká 11 HBML, V. 670/a. Feudális kori iratok, 1787-1848. 1. cs. 12 HBML IV. B. 422. 2. k.; OSVÁTH, 1996. 362.; GALLACZ, 1896. 363., 365. '3 GALLACZ, 1896. 229., 377., 383-386.