Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Ölveti Gábor: A Szerepi Kelemen család

váltak. " A Berettyó Sárrétje mentén fekvő községek lakosságának az előnyére vált a rét közepén a láptalaj felső rétegéből (a kotuból) kivájt 136 000 öl hosszú vezérárok. Ezután 1855-ig jelentősebb munkálatokat a Berettyónál nem végeztek. Szerepen, a névadó faluban két kastély volt, az egyiket Kelemen János a 19. század első felében építtette, a másikat a községhez tartozó gatályi pusztán Grósz Zsigmond. 1826-1832 között építették fel a község református templomát. „Az egyházi épületek kicsinosítása későbben s nagyrészt Kelemen János áldozatkészsége folytán történt. " Fényes Elek írta az 185 l-ben megjelent munkájában, hogy a birtokos Kelemen János „sok és szép szarvasmarhát tenyészt... "

14 Sorsfordító esemény volt a Kelemenek életében is az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc. Kelemen János 1848-ban a fővárosban székelő királyi ítélőtáblánál alországbíró volt, míg legidősebb fia, Mihály honvéd hadnagyként szolgált és a szenttamási csatában a 3. zászlóalj katonájaként könnyű sebet kapott. 1849-ben, miután Windischgrätz elfoglalta a fővárost, a Debrecenbe költöző kormányzat feloszlatta a Pesten maradt felsőbb bíróságokat, Kelemen János hazatért Szerepre. Mihálynak a szabadságharc leverése után sokáig bujdosnia kellett, majd a kiegyezés után a Berettyó-Er-szabályozási munkák közbirtokossági ügyeit szervezte. János gazdálkodóként tevékenykedett, özvegye 1897-ben is tulajdonosa a dancsházi 104 kataszteri hold nagyságú birtoknak. Ez a megmaradt kis családi örökség szántóból (39 kh), rétből (32 kh), legelőből (27 kh), kertből (2 kh) és használatlan területből állt. A gazdaságot összeíró a jegyzékben 3 cselédet, az eszközök közül két ekét, egy-egy szecskavágót és boronát, három igás szekeret, az állatállományból 12 szarvasmarhát, öt lovat és tíz sertést tüntetett fel. Tehát az özvegy valóban egy kisebb gazdasággal rendelkezett Dancsházán, Szerephez közel még az 191 l-es földbirtok kimutatás szerint is.

15 1855-ben a Bodoki Károly főmérnök által készített terv szerint folytatódott a Berettyó szabályozása. A különös az volt, hogy a Berettyó-völgy alsó részén Bakonszegtől lefelé Bucsáig a 39 kilométer hosszú mocsárban nem volt a folyónak természetes medre, tovább pedig a 45 kilométer hosszú völgyben 106 kilométer hosszan, rendkívül kis eséssel és iszapos mederben kacskaringózott a folyó. E helyett már Huszár Mátyás 1829-ben javasolt terve szerint is a Berettyó vizét a régi nyomvonal helyett, egy Bakonszegtől kiinduló és Szeghalom alatt a SebesKörösbe torkolló új csatornán keresztül kell levezetni. A Berettyó tehát az eredeti 224 kilométer helyett 85,7 kilométer hosszú lett, és ezzel egyidejűleg az esési viszonyai is kedvezően változtak. Az 1856 és 1861 között végzett szabályozási munkát csak kis részben az ármentesítő társulatok, legnagyobb részben a nagyváradi cs. kir. helytartótanács intézkedése nyomán közerővel hajtották végre. Jól ismert, hogy Széchenyi István gróf 1845. szeptember 27-én kezdte meg a Tisza vidékét végig utazni, melynek során a birtokosságot igyekezett megnyerni az ármentesítés ügye iránt. A kezdeményezés nyomán később is alakultak társulatok. Kőrös-Ladányban 1854. március 14-én alakult meg a Berettyó-Körösi Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat, amely négy külön társulat, az ivánfenéki, hosszúfoki, alsó berettyói és alsó fehér körösi közös neve. 1856. július 7-én a szeghalmi társulati ülésen, mint érdekelt birtokos Kelemen János is részt vett. Aminthogy jóval később, 1866. július 12-én Debrecenben a Dobozy István elnökletével megtartott Berettyó- és Ér-szabályozási társulat közgyűlésén is képviselve volt a szerepi Kelemen 14 Uo. 390-391.; BOROVSZKY, BIHAR, 152.; OSVÁTH, 1996. 363.; FÉNYES, 1851. 128. 15 HEGYESI, 2000. 71., 73., 153.; DEZSŐNÉ, 2002. 101., 102.; GAZDACÍMTÁR, 1897. 348-349.; RUBINEK, 1911. 150.