Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Ölveti Gábor: A Szerepi Kelemen család

9770 kataszteri hold volt, „a víz miatt nagyrészben hasznavehetetlen. " „A sárréti falvak közt még az ötvenes években is e határ volt legvizesebb, 1851-ben a toronyból nézve a határt, abban a száraz, szemmérték szerint 5-600 holdnál többre nem számíthatott, mert a község is, csak mint a tengeren egy kis sziget, úgy libegett a roppant víz között. Ekkor csupán Udvari [Sárrétudvari] felől egy 1 '/2 öl keskeny, mindkét oldalról buja náddal szegélyezett földtöltésen lehetett Szerepre bejutni. " Hiába költözött tehát a lakosság 1751 -ben a régi Pusztafalunak nevezett helyről a Körtvélyesér magasabban fekvő partjára, a víz miatt nehezen lehetett megközelíteni. „A Nagysárrét 1200 körül Szerep-mocsár (lutum Zerep) ... néven említödik a korabeli írásokban... " Az tény, hogy a mocsár belsejében települt falu és a Sárrét szorosan összetartozó fogalmak. A Sárrét mocsara, amely Bihar, Békés, Hajdú megyék és a Nagykunság szomszédos részein, közel 150 ezer kat. holdon uralkodott.

8 Az itt élők a mostoha körülmények miatt nem a szántás-vetéssel, sokkal inkább az állattenyésztéssel foglalkoztak. A kevés szántóterületen, főleg az ártérből kiemelkedő termőföldön a kétszerbúza volt a jellemző, vagyis fele búza, fele rozs. Az árpát, a tengerit vetették még az itteniek, de a köles, a dinnye és a kender is megtermett. A Körös-Berettyó-völgyi községek 1715. évi összeírásában Szerepen a szántóföld 13 kat. hold 800 öl, ami 1720-ra 35 kat. hold 1200 ölre emelkedett. Az 1828. évi összeírásban a falu határán a bevetett földterület nagyságát 115 pozsonyi mérőben állapították meg. Ugyanez az összeírás 16 jármos ökröt és tehenet, továbbá 32 lovat említ. A szántóföld területe Szerep 18 000 holdas határához képest valóban elenyészően kicsi. Az állatállományt illetően említést érdemel, hogy az összeírok a falubeli ólakat, esetleg a közeli legelőkről hazajáró állatokat vehették számba. Valójában a réti gulyának, juhnyájnak, kondának a mocsári legelő volt az otthona, és ezek számba vételére nem terjedt ki a felmérők figyelme. Nagy réti legelő volt például Szerep alatt a parttalan Berettyónál a Kemény-sziget. A Sárrét vize rendkívül gazdag volt halban, messze keresett árucikk volt a teknősbéka, a csík, a rák és ismert a madárvilága. Hasonlóan jövedelmező volt a jó minőségű nád, amelyet szekéren a közeli Debrecenbe vittek, összekötött állapotban pedig úsztatással juttatták el Mezőtúrig.

9 1715-ben a jobbágytelkek országos összeírása során a biztosok szinte elnéptelenedve találták a Körös-Berettyó völgyét. „Néhány ezer pásztor ember csatangolt nyájával e vidéken, erdők, lápok és mocsarak közt óraszámra kellett keresgélni, míg járt útra, egy-egy pásztorviskóra vagy majorságra akadt az ember. " A vidék csekély gazdasági értékére utal, hogy a nemesi családok ősi jussuk visszaigénylésére egyáltalán nem vagy nagyon lanyhán tettek kísérletet. „Hasznothajtó gazdaságokat pedigfárasztó és költséges telkesítéssel, a vízrendezés nehéz munkájával kellett megszerezni. "

10 Szerep adományozásával tehát a Kelemen család másik nagy kihívása a „ köztisztviselői" szerepvállalás mellett a vízszabályozás és az ármentesítés embert próbáló nehézsége. Kelemen Jánosnak, mint a vármegyei küldöttség esküdt tagjának a nevét 1785-ben említi a szerepi nemes communitas protocolluma, amikor a július 17-i új „széképítés " alkalmával Bajom községben részt vett a hadnagyválasztáson. A napló 1821. november 3-án kelt bejegyzésében olvasható az említett szerepi földesúr mint főtáblabíró. Nyilván akkor a vármegyei törvényszék ülnökeként tevékenykedett. 1836-ban pedig egy kártétel kapcsán Szerepi Kelemen 8 OSVÁTH, 1996. 361., 362.; SZŰCS, 1965. 9-11. 9 SZŰCS, 1965. 12-16.; GALLACZ, 1896. 521., 526.; BOGDÁN, 1990. 390.; FÉNYES, 1851. 128. 10 GALLACZ, 1896.515-516.