Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Kiss Kálmán: A Luby család

messze nem ölelik fel Kölcsey Ferenc csekei tartózkodásának teljes idejét (1815-1838), egyértelműen megállapítható, hogy kölcsönös tisztelet, segítőkészség és szellemi partnerség jellemezte a Luby család és Kölcsey közti kapcsolatot. Ennek a rokonságnak és baráti viszonynak köszönheti Nagyar például, hogy Kölcsey jóvoltából a magyar reformkor nagyjai közül báró Wesselényi Miklós vagy a költő és akadémiai tag, Szemere Pál is megfordult a Luby család vendégszerető házában. Obernyik Károly, aki Kölcsey Kálmán házitanítója volt, szintén gyakran elkísérte Kölcsey Ferencet és annak unokaöccsét Nagyarba. Obernyik naplójából az is kiderül, hogy szerelmes érzéseket táplált Luby (V.) Károly egyik leánya, Ágnes iránt, jóllehet érzelmei a lány részéről viszonzatlanok maradtak. Luby (V.) Károly nagy gondot fordított gyerekei taníttatására. Felsőfokú tanulmányokra Pestre küldte őket, néhány év után pedig, befejezvén iskoláikat, hazatértek a nagyari szülői házba. Pesten nemcsak fogadott házitanítók gardírozták a fiatalembereket, és tettek meg mindent azért, hogy jó előmenetelről lehessen az iskolai év végén a szülőknek beszámolni, hanem az apjuk által felkért Waltherr László, a Károlyiak pesti levéltárosa is gondot viselt a nagyvárosba került Luby fiúkra. A művelt Luby család országos lapokra fizetett elő. Luby (V.) Károly és hitvese ugyanazon évben, 1840-ben néhány hónap különbséggel meghaltak, ekkorra azonban a fiúk közül Zsigmond (1819-1887) már nagykorú lett, és János (1822-1868) is hamar hozzáfoghatott a gazdálkodáshoz. Egyedül fiatal testvérük, az akkor még csak tíz esztendős Luby (VI.) Károly (1830-1908) szorult gyámságra. Luby Zsigmond neve több ok miatt is említést érdemel. Elsőként Petőfi Sándorral való barátságáról kell szólnunk. Petőfi 1846-os Szatmár megyei utazása során Csekébe is elzarándokolt, hogy Kölcsey Ferenc sírját felkeresse. Petőfi a Kölcseyvel rokon Kende Lajosnál (1816-1867) ismerkedett meg Luby Zsigmonddal. Luby és Kende Lajos unokatestvérek voltak, ugyanis Kende Lajos anyja is Szuhányi lány volt, név szerint Szuhányi Erzsébet (1794-?). A Luby Zsigmond és Petőfi Sándor között kibontakozott barátság a költő 1849-ben bekövetkezett haláláig megmaradt. Kapcsolatuk írásos emlékeiből a múlt században több levél elveszett vagy megsemmisült, egy-két fennmaradt darab azonban tanúskodik barátságukról: például egy magánlevél

20 és Luby Zsigmondnak a Petőfi Irodalmi Múzeum őrizetében lévő verseskönyve, amelyben többek között Petőfi saját kezűleg bemásolt költeményei olvashatók.

21 (Ezek a Dalaim és Az én képzeletem... című versek.) Mindemellett Luby (VI.) Károly többször is megerősítette azt, hogy Petőfi nem egy alkalommal járt Nagyarban Zsigmond vendégeként.

22 Luby Zsigmond 1842-ben feleségül vette nagyilosvai Ilosvay Katalint, és annak birtokára, Fülpösdarócra költözött, ahol hamarosan építkezésbe kezdett. Petőfi meglátogatta Luby Zsigmondot új otthonában is. (Ez az épület azonban már rég megsemmisült, mivel az utódok a 19. század végén lebontották, és újat építettek helyette.) Áll viszont a nagyari kúria több mint 250-300 esztendős épülete, amelyben Petőfi a visszaemlékezések szerint több alkalommal is vendégeskedett. A szakirodalomban ezzel az 20 PIM, P-lev. 51/1-3. Petőfi Sándor levele Luby Zsigmondnak. Szatmár, július 31. 1847. 21 PIM, P-an. 53. XLX. sz. 1840-1870-es évek. 22 Egyik levelében így emlékszik vissza: „ Luby Zsigmond Petőfi személyes jóbarátja, nálla heteket töltött Nagy Arba, - hiszen onnan járogattunk által Csekébe, Kölcsey Adámné Szuhányi Jozefa anyám testvéréhez, a 'nagy nénémhez, - akkor Obernyik a' néném fia Kölcsey Kálmán nevelője volt, Kölcsey Ferencz testvére vált Kölcsey Ádámnak, s a' nénémmel együtt laktak haláláig, a' kinek a' karjai közt adta ki a' lelkét. - Én is személlyesen esmértem még Ferencz bátyámat, - Obernyik Károlyt, és Petőfit, két hétig voltam vélök mint nagyocska fiu. " Vő. ~ Luby Károly levelei id. Szinnyei Józsefhez. MTAKt. Ms 784/152. 19. sz. levél. (1900. március 23.)