Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - H. Németh István: Szabolcs megye birtokviszonyai a 16. század második felében a dikajegyzékek tükrében

H. Németh István H. Balázs Éva, Mályusz Elemér hűséges tanítványa emlékére Szabolcs megye birtokviszonyai a 16. század második felében a dikajegyzékek tükrében* A Magyar Királyság birtokviszonyairól már a múlt században Acsády Ignác próbált összefoglaló képet nyújtani. Törekvése a magyar történettudomány első szakaszában úttörőnek tekinthető, hiszen ekkor még alapvető ismeretei sem voltak e diszciplína művelőinek arról, hogy a hódoltság időszakában országos szinten milyen birtokarányok alakultak ki, és ezeknek milyen jellemzőik voltak.

1 Acsády munkáját - noha ez irányú kutatásait ő maga is csupán kezdeményezésnek vélte - hosszú ideig nem folytatta senki, jóllehet a Borovszky nevével fémjelzett megyetörténeti sorozat kötetei számára ezek az információk igen lényegesek és fontosak lettek volna, nem is beszélve azokról az összefoglalókról, amelyek az I. világháborút megelőzően, illetve azt követően próbálták a modern magyar történettudomány akkor már több, mint félévszázados tudásanyagát összefoglalni. Mályusz Elemér volt az, aki az általa kidolgozott, ún. „népiségtörténet" kutatásának kereteiben tanítványai között - akik majd mindegyike később a magyar történettudomány vezető személyiségei közé tartoztak - „kiosztotta" a történeti Magyarország vármegyéit, hogy arról a Mályusz-féle módszereket alkalmazva összefoglalókat írjanak.

2 Jóllehet a népiségtörténetnek voltak olyan céljai, hogy a trianoni békerendezést követő időszakban bizonyítsák a magyarság létét és történeti múltját az akkori határokon kívül rekedt területeken is, a törekvés és a módszertanban kifejtett alapvetések az akkori modern nyugat-európai mintákat alapul véve lényegében egy korai, komplex társadalom- és gazdaságtörténeti kutatást fogalmaztak meg. Mályusz egyik legtehetségesebb tanítványa volt Maksay Ferenc, aki a Magyar Országos Levéltárban található Magyar Kamara Archívumának referenseként és tudósként felismerte, hogy Acsády munkáját folytatni kell, és levéltárosként pontosan tudta, hogy erre a legalkalmasabb forrás a referenciájához tartozó dikajegyzékek sorozata. Hosszú munkával készítette el kétkötetesre sikerült összefoglalóját, amelyben a Magyar Királyságnak az I. Ferdinánd által létrehozott pénzügyi apparátusa hatáskörébe tartozó vármegyék birtokviszonyait mutatta be a 16. század közepén. Munkájának eredményét sajnos már nem érhette meg, a két kötet a kiváló tudós-levéltáros halálát követően, 1990-ben jelent meg.

3 Tanulmányomban elsősorban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy - a fenti alapvető munka ellenére - a forrás még feldolgozásra vár, a Magyar Királyság birtokviszonyairól szóló monográfia pedig még nem készült el. Ez különösen fontos a Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár konferenciáját tekintve, hiszen a családkutatás egyik legelhanyagoltabb területe, hogy * Jelen tanulmány a szerzőnek a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár 2005. évi levéltári napjára elkészített előadásának jegyzetelt változata. Megjelent: Szabolcs-szatmár-beregi Szemle, 2006. 1. sz. 31-39. 1 ACSÁDY, 1890. 2 MÁLYUSZ, 1994.; FÜGEDI, 1938.; IVÁNYI, 1939.; BALÁZS, 1939.; MAKSAY, 1940.; JAKÓ, 1940.; KOVÁCS, 1942.; BÉLAY, 1943.; NAGY KÁLOCZI, 1943.; ILA, 1944-1976. E sorozat folytatásának tekinthető: BAKÁCS, 1971. 3 MAKSAY, 1990. Idegen nyelven összefoglalva: MAKSAY, 1980.