Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Kövér György: Biográfia és családtörténet: Solymosi Eszter és caládja

Az itt berajzolt 24. szám s a felirat „Lánczi kertje O-falu széle és a védgát között, a hol Kaposi kisbíró látta Esztert" - fogalmazzunk finoman és pontosan - csúsztatás. A szám Papp József rétjén áll, Lánczy hivatkozott kertje pedig egy sarokkal beljebb található, ahonnan legfeljebb a belfalu széléig lehetett ellátni. Tótfaluig, a zsinagógáig aligha.

82 Solymosi Eszter történészi eszközökkel megírható életrajza tehát még a gát előtt véget ér. Annak, ami ezután következett, maga Solymosi Eszter csak az apropója lett. De továbbra is hagyjuk rá a folytatás lehetőségét a fikciók birodalmának varázslóira? Vegyük számba mindenesetre azokat a verziókat, amelyekről eleddig tudomást szereztünk: 1. Esztert eltűnése után először a belfalusi kutakban keresték, hátha azok valamelyikébe esett. 2. A gáton hazafelé térve, a zsinagóga előtt még április elsején estefelé ültette el a bogarat Solymosiné fülébe Scharf József, amikor - évezredes rettegés hirtelen rezdüléseként azt emlegette fel, hogy az anyjától is hallotta, hogy történt ilyen eset Nánáson, amikor eltűnt egy gyerek, s „azt is a zsidókra fogták" (Kiemelés - K. Gy.). Solymosiné később azt állította, hogy ezután, de még aznap éjszaka fogant meg a lelkében a gyanú, hogy Eszter eltűnéséhez a zsidóknak közük van. S ezért küldte másnap hajnalban a fiát, hogy keresse valahol a Tótfalu környéki gödrök tájékán.

83 3. Az is felbukkant egy névtelen feljelentésben, hogy Huriné veszejtette el, akár véletlenül valamiképpen. 4. Azt a pletykát, miszerint Tokajban azt beszélték, hogy látták Esztert, amint „ lengyel zsidók" vitték Nagyfalu felé szekéren, már Huriné hallotta Üvegesnétől. 5. Beszélték azt is, hogy Eszter megesett volna, s szégyenében szökött meg. 6. S végül, de nem utolsó sorban felmerült az öngyilkosság-verzió.

84 Amikor 1882 májusában megindult a vizsgálat, az alügyész, Egressy Nagy László május 12-i indítványa már kijelölte a nyomozás kereteit. Eszerint „tanúk vallomásával azon jogszerű gyanúok állapíttatik meg, hogy a kérdéses helyben és időben Solymosi Eszter akár esetleg erőszakos nemi közösülés, akár ellopás és idegen kézre játszás, akár megölés céljából idegen befolyás és erőszak által veszett el, vagy tűnt e/".

85 Bary vizsgálóbíró ugyan - mint írja - az első kihallgatásokkor maga is érdeklődött részben a megszökés, illetve az öngyilkosság lehetősége felől, ám mivel „egyetlen olyan nyomot sem tudtam felfedezni, ami ezt a lehetőséget a legkevésbbé is támogatta volna, így tehát a mindenki által teljesen kizártnak tartott 82 Bary is elismerte, hogy „ igaz, hogy későbbi tanúk a vizsgálat folyama alatt nem jelentkeztek kihallgatás végett és csak a végtárgyaláson ötnegyed év múlva tették meg vallomásaikat". Ezt azzal indokolta, hogy „A magyar nép természetében van a tanúskodástól való idegenkedés... nagyon ritka eset, hogy önként jelentkezik tanúnak. Ezeket a tanúkat is a községi bíró idéztette be a végtárgyalásra, mert fülébe jutott, hogy azok látták Esztert az eltűnés napján. " BARY, 1933. 33-34. 83 Solymosi Eszter eltűnése (özvegy anyjának elbeszélése után). Függetlenség, 1882. aug. 6. 84 Regényének végén Krúdy is felsorolta „ a Solymosi Eszter sorsának kitalálásán " dolgozó tárgyalás utáni fantáziálásokat: a) Ónody Géza rejtette el egy tanyán, majd külföldre vitte; b) A Tisza-parti kószálásában „vándorcigányok ellopták, mint valami gyermeket, de ellophatták lengyel zsidó leány kereskedők, akik Galíciába vitték"; c) „A harmadik mendemonda az volt, hogy Eszter leány szégyenletében ment a Tiszának, miután ártatlanságát elveszítette." KRÚDY, 2003. 518-519. Ezek a fikciós verziók a fent összefoglalt „megoldási kísérletetek" egy-egy alváltozatának tekinthetők. 85 Idézi BARY, 1933. 43-44. Erőszakos nemi közösülésre utaló vallomással eddig nem találkoztunk. Nem tudni, hogy ez a feltételezés konkrétan min alapul.