Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

I. 17–18. századi források - Balogh István: Szabolcs vármegye katonai terhei a 17. század végén (1682–1690)

Az 1688-1689. évi repartició kivetéséről az uralkodói pátens október elsején jelent meg. Tudatta, hogy Rabattá tábornok, a haditanács korábbi elnöke meghalt, és helyébe birodalmi főhadbiztosként Caraffát nevezte ki. A háború folytatódik, és a királyi kincstár állapota megköveteli, hogy a téli szállásra induló hadak ellátása zavartalan legyen. Ezért kötelesek „ Caraffát teljhatalmú megbízottjának elismerni, az eddig tett és ezután teendő intézkedésének engedelmeskedni. " A királyi parancs pontokba foglalva részletezi a repartició beszedését és a beszállásolt katonaság és a vármegyék egymáshoz való viszonyát. A repartició fizetésére minden birtokos nemes köteles, még ha nincs portális adó alá eső telke, de nagyszámú marhát tart, jelentős területű szőlője van, vagy más haszonnal járó kereskedést folytat. Fizetni kötelesek a címeres nemesek a városokban lakók telkük, szőlejük után, városi polgárok módjára és azok sorában. Ugyanúgy a városokban lakó királyi hivatalnokok is. (1^1. pont) A porciót két héttel az esedékessége előtt be kell fizetni, hogy a katona ne várjon rá, mert „ időközben nem tudja miből éljen, vagy fizessen és kénytelen legyen a lakosok kárával élelmet szerezni, vagy emiatt más rendetlenséget elkövetni. " (6. pont) Az utolsó pont az átvonuló katonaság ellátásáról intézkedik, erre kell az állandó hadbiztosságokat létesíteni. (7. pont)

53 A királyi paranccsal egybehangzóan Caraffa jóval részletesebben, szívre ható szólamokkal megindokolta, miért van szükség a nemesekre is kiterjedő rendszeres adókivetésre. A katonák ezen a nyáron olyan győzelmeket arattak, hogy az ellenséget messze túlűzték a határokon, elfoglalták Nándorfehérvárt. Az évek óta tartó háborúk terhét a királyi kincstár már nem bírja viselni. Ezt belátták az ország rendéi is, ezért felhívták a vármegyét, hogy a közelítő tél miatt - ugyanúgy, mint tavaly: a hajdúvárosok nélkül - őfelsége hadbiztosának, Franciscus Wilhelmus Thonsernek ezer orális és ezer equilis porciót bocsásson rendelkezésére. ígérték, hogy mint eddig, ezután sem tűrik a beszáll ásolás miatt keletkező károkozást. A közgyűlés Caraffa rendeletét november 18-án tette közzé azzal, hogy „mindenben bizonyosnak és megerősítettnek" ismeri el. Thonser főhadbiztos pedig 30 katonával Kallóba rendelte Neckel kapitányt a behajtás végett, mert a vármegye már két hónapja tartozott két havi porcióval. A december 20-án megtartott közgyűlésen maga is megjelent, és kivetette a vármegye 128 falujára, a debreceni és hajdúvárosi zálogos pusztákra a havonta fizetendő 12 256 rénes forint reparticiót, újév harmadik napján pedig kiírták a természetben teljesítendő széna- és abrakkivetést, amelyet három járásnak kellett Debrecenbe szállítani.

54 III. Szabolcs megye a Kollonich-bizottság működése alatt (1689-1690) 1689-ben a repartició kivetése és behajtása körül lényegbe vágó változás következett be. Ámbár a levéltárunk iratai továbbra is meglehetősen hiányosak ebben a tekintetben, talán nem alaptalan az a feltevés, hogy a változás összefüggésben áll az előző évben befejeződött országgyűlési tárgyalásokkal és a Kollonich Lipót elnöklete alatt működő commissio munkájával. Caraffa Bécsbe távozása után a felső-magyarországi vármegyék katonai főparancsnokának az uralkodó gróf Gobertus Aspremont generálist nevezte ki. Az új főparancsnok már 1688 53 A pátenst az udvari kancellária aláírással és pecséttel ellátva, eredeti formában küldte le. Fasc. 106. No. 47. Bécs, 1688. okt. 1. 54 Caraffa levele: Fasc. 106. No. 48. Bécs, 1688. nov. 9.; Thonser kivetése: Prot. 15. fol. 4L; Fasc. 106. No. 49. Debrecen, 1688. dec. 15. A két alispán a kapitánynak egy vágómarhát és egy hordó bort, a főhadbiztosnak 4 ökröt adott.; A kivetés falvakra elosztva: Fasc. 106. No. 29-30. 1688. dec. 21. Az abrak- és szénaporció két részletben leszállítandó 400-400 szekér és 4000 kassai köböl zab volt. Fasc. 107. No. 37. Apagy, 1689. jan. 3.