Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Kövér György: Biográfia és családtörténet: Solymosi Eszter és caládja

Egy másik, nagyjából egyidejű forrásban az 1843^14-es tűzkárbiztosítási összeírásban idősebb Solymosi János házát 60 ezüst forintra, istállóját és sertésólját pedig 40 pengő forintra becsülték. Az érték a nagy létszámú háznéphez illő méretű jobbágyházra és számosabb állatállományra utal.

14 A Kállay-birtokok 1847-es vagyonfelméréséből (a jegyzék összeállításának célja a Kállayadósság konszolidációjára egy parciális obligációs szerződés megkötése volt) az eszlári úrbéresek között regisztrált Sojmós (sic!) János fél telke 1 pozsonyi mérő belső fundusból, 14 (nyilván magyar) hold külső szántóból és 5 embervágó kaszálóból tevődött össze. A háztartásfő lábas jószágaként három lovat, egy tehenet és egy sertést vett számba a földesúr gazdatisztje.

15 Az 1852-es vallomány- és telekkönyv adataiból az is kiderül, hogy a neoabszolutizmus újításaként bevezetett számozás szerint háza a belfaluban a 194. számot viselte, s egy lakrészből állt, amihez 3 kaszás kert (1 kaszás = 1200 négyszögöl), a Csomaréten 4 és fél, a Mézesmájon 9 magyar hold szántó, valamint a Bodzásháton 5 kaszás rét tartozott.

16 Ezek a dűlők a határ jó közepes termékenységü földjeinek számítottak. Az apa: Solymosi János (1835-1873) A harmadik házasságból született ifjabb János mint legidősebb fiú húsz éves korában 1855-ben földesgazdaként nősült. A menyasszony, Jakab Mária egy belfalusi napszámosnak, Jakab Jánosnak volt az idősebbik leánya. Az após, Jakab János (1807-1881) 1828-ban vette nőül néhai Bai János leányát, Erzsébetet, akivel 24 évet éltek együtt, amíg felesége 1852 novemberében elhalálozott. A 48 évesnek írt (valójában csak 46) özvegy napszámos már a következő esztendő januárjában újranősült, s a 30 éves Tóth Juliannát, néhai Szabó József özvegyét vette el, akinek még újabb gyermeket nemzett. Jakab János a már idézett 1846-os ínségösszeírásban a többi Solymosi családfőhöz hasonlóan „kézmunkásként" bukkant elő, saját termése nem volt, mégis - nyilván három fős háznépe miatt - csak a másodsorban szorul segélyre kategóriába sorolták. A Bánffy család zselléreként szabadult fel a jobbágyi kötelékekből. Háza a 10. számot viselte, egy lakrészből állt és az Ofalu északi részén közvetlenül a Tisza-part közelében feküdt. A beltelekhez 1852-ben mindössze 75 négyszögöl belső kert, valamint a Holt-Tisza kanyarulatában, a túlparton fekvő Nagytölgyesben 300 négyszögölnyi rét, legelő tartozott.

17 A Solymosi és Jakab család között nem ez lett az egyetlen rokoni kötelék. A fent már említett Solymosi Gábor (1820-1875) első, 21 évig tartó házasságából 1865-ben elözvegyülve, Solymosi Jánosné Jakab Mária húgát, az akkor 26 éves, a vőlegénynél csaknem húsz évvel fiatalabb Jakab Erzsébetet vette feleségül, aki akkor a BánfYy-birtokok bérlőjénél, az úgynevezett Lichtmann-tanyán lakott. Az Ófaluban lakó Solymosi Gábort a jobbágyfelszabadítás után gyermekei születésekor vagy temetésekor, újraházasodásakor rendszeresen napszámosként (egyszer zsellérként) jegyezték be a matrikulába, ám amikor 1875 nyarán a Tiszába fúlt, akkor hozzátartozói révészként adták meg a foglalkozását.

18 Az 1882-83-as vizsgálat, 14 SZSZBML, X. 204. 15. d. 134. Tiszaeszlár 15 SZSZBML, IV. A. 1. 1210. d. Fasc. 47. No. 639. 1847. llv. Egy 1867-ből származó kimutatás szerint Eszláron egy egész úrbéri telek „járandósága" 30 (nyilván magyar) hold szántó, 10 hold kaszáló, s a legelő és erdőrész „osztatlan állapotban". SZSZBML, V. 429. Körrendeletek, körözvények jegyzőkönyve, 1860-1869, 1867. szept. 19. 16 MOL, S 79. 758. cs. 947. Tiszaeszlár 17 Uo. 18 MOL, A 2568. 3. köt.