Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Kövér György: Biográfia és családtörténet: Solymosi Eszter és caládja

illetve a per során még egy Solymosi rokon bukkant fel a kihallgatásokkor, mégpedig egy má­sik Solymosi János (1844-1885), aki Solymosi József (1813-1848) és Tóth Zsuzsanna (1817 k.-1848) fiaként látta meg a napvilágot. A perbeli kihallgatásakor azt vallotta: „nagy­apánk volt egy testvér", 19 ami Solymosi Eszter nagyapjának Solymosi Istvántól való szárma­zását látszik megerősíteni. Solymosi János és Jakab Mária első fiai (András és János), valamint az első, korán elhalt le­ány, Zsófia még az ófalusi Solymosi házba érkeztek. Keresztszülőnek ekkoriban háromszor is ugyanazt a belfalusi napszámos házaspárt kérték meg. Az ifjú pár 1863-ban már újfalusi la­kosként bukkant fel a matrikulában. Az Újfalu az 1855-ös árvíz pusztítása után települt, távo­labb a Tiszától. (A mai falunak ez a rész adja a templomoktól északra eső téglalap alakú mag­vát.) Ekkor változott a komaválasztási stratégia: Solymosi Zsófiának, a legidősebb életben maradt leánynak például az a Hori András - Olajos Julianna-pár lett a keresztszülője, akik nemcsak rokonsági, hanem közeli szomszédsági viszonyban is voltak Solymosiékkal. Eszter­hez az anyával rokonságban álló belfalusi napszámos férjet és feleségét választottak. 20 Az utolsó két gyermeknek megint egyazon, egy utcával arrébb lakó újfalusi napszámospár lett a keresztszülője. A keresztszülők tehát előbb a belfalusi napszámos ismerősökből, később a ro­koni-szomszédsági hálóból, végül azonban az újfalusi zsellérek közül kerültek ki. 21 Az ifjú családfő 399-es újfalusi házszámmal szerepelt az 1863-64-es adójegyzékben is: 50,8 pengő forintnyi kataszteri tiszta jövedelmet mutatva ki, a parasztgazdák jobbmódú réte­géhez tartozott 22 Érdemes ez alkalomból még egy pillantást vetni a Solymosi nemzetség töb­bi tagjainak ekkori viszonyaira: 3. sz. táblázat A Solymosi családfők kataszteri tiszta jövedelme és az általuk fizetett adók, 1863-1864 Név Házszám Kat. tiszta jövedelem Telekadó Házadó Keresetadó Sojmosi József (Lackó Józsefné) 13 0,15 0,40 0,26 ­Sojmosi György 68 4,40 0,68 0,26 1,50 Sojmosi Gábor 94 2,20 0,34 0,26 0,70 Sojmossi János 399 50,80 8,42 0,26 1,57 A differenciálódás a jobbágyfelszabadítás körüli viszonyokhoz képest erőteljesen tovább nö­vekedett. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy Solymosi János neve sem az 1865-ös, sem az 19 VÉGTÁRGYALÁS, Solymosi János kihallgatása (1883. júl. 7.). A vizsgálati anyagból megtudhatjuk róla, hogy napszámos, „több évi távollét után" 1882. január l-jén „költözött vissza" a községbe és Grosz Márton bérlő cse­lédjeként dolgozott. OSZK Kt. Fol. Hung. 1847/ I. Tanúvallomási jegyzőkönyv (1882. máj. 21.); Hivatalos bizo­nyítvány (1882. máj. 22.) 43^4. 20 Mint kihallgatásakor Eszter keresztanyja, Jakab Andrásné Vámos Julianna mondta, ő Huriné „ iskolatársa, leány­pajtása volt" és két éve lett „ tőszomszédja ". OSZK Kt. Fol. Hung. 1847/1. ad 267. sz. A pajtásság és a komaság tehát láthatóan szomszédságszervező erőként is hatott. 21 A komaság történeti alakulására lásd MORVAY, 1984. 281-292.; BENDA, 2002. 3-31. 22 SZSZBML, V. 429. Tiszaeszlár fő adószámoló könyve az 1864 k évre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom