Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)
III. Családtörténeti tanulmányok - Kövér György: Biográfia és családtörténet: Solymosi Eszter és caládja
Solymosi József néven egyszer minden valószínűség szerint Solymosi István és Liszkai Erzsébet fia (1813-1848) szerepel, másszor pedig Solymosi József és Borsós Ilona gyermeke (1824-1849), azaz a fent idézett Gábor öccse. A nagyapa: Solymosi János (1787-1857) Nem tudjuk itt nyomon követni, miként lett az összeírásokból előbb házas zsellérként előbukkanó Solymosi Jánosból a jobbágyfelszabadítás előestéjére féltelkes jobbágy, majd földesgazda. Tény azonban, hogy nevezett 1857 tavaszán, 70 éves korában Eszláron hunyt el, s a század közepén regisztrált Solymosiak között egy idősebb generáció képviselője. A halál okaként „elerőtlenedést" megjelölő református lelkész az elhalt családi állapotáról azt jegyezte fel: „ özvegy négyik ízben ". 11 Ha kiindulásként hitelt adunk a halálozáskori élettartam megjelölésének, akkor idősebb Solymosi Jánost (Solymosi Eszter nagyapját) Solymosi István 1787. február 6-án anyakönyvezett János nevű fiával azonosíthatjuk. De nem vethetjük el rögtön a Solymosi Andrástól való, 1783. augusztus 26-ai leszármazást sem. 12 Mint még látni fogjuk a per során tett rokoni vallomásokból, az 1787-es születés valószínűsége mellett további érvek is szólnak, feltéve, ha abból indulunk ki, hogy a családok pontosan számon tartották a rokonságot. A négy házasságból három feleségtől összesen tizenegy gyermeket gyűjtöttünk ki a matrikulákból. (A családfát lásd a függelékben.) A feleségek közül az első Czellát Katalin, helybéli jobbágy család sarja. A második és harmadik házasság a lokális nemes Hori család lányaival köttetett, közelebbről előbb néhai Hori András árva leányával, majd nagy valószínűséggel Hori György gyermekével (innen ered a Hori-Solymosi rokonság). Igazán produktív ez a harmadik frigy lett. Végül, ismét elözvegyülve, negyedjére a nagyfalusi születésű Lakatos Máriát vette nőül. Tanulságos megfigyelni 1811 és 1840 között idősb Solymosi János komaválasztásait: all keresztelésből az első két esetben az Ungvári György - Kováts Kata úrbéres jobbágy pár tartotta víz alá a gyereket, utánuk hatszor a szintén úrbéres Hutsi Mihály volt a keresztapa (1818—1829-ig és 1838-1840-ben), mindannyiszor Rácz Katalinnal együtt. Érdekes - bár csak átmeneti fordulat -, hogy a második Hori leánnyal kötött házasság után, Zsófia (* 1832) és János (* 1835) születésekor egy olyan házaspárt kértek fel, ahol a feleség ugyanúgy taksás nemes családból való volt (Gyányi), mint a Horiak. Visszatérve az 1846-os ínségösszeíráshoz: ekkor Solymosi János háznépét már nyolc főben adták meg. S bár „életmódját" (maga a forrás fogalmazott így) a „szántóvető" minősítés jelezte, az általa az évben elvetett 5 köböl terményből 12 köblöt takarított be, s helyi normaként 1 főre 3 köblös gabonaszükségletet számítva a háztartás saját fogyasztásához nélkülözhetetlen 24 köbölből még 12 hibádzott. Ezért érthető, ha azok között írták össze, akik „idegen segélyre" „újig" (új termésig) hamarabb szorulnak. Pedig 9 köböl tengeri és 5 köböl krumpli megtermelésével a gazda próbált magán segíteni. 13 11 MOL, A 2568. 4. köt. 12 MOL, A 2567. 1. köt. 1764-1799. Sajnos a korai anyakönyvek az anya nevét nem rögzítették. A halálozáskor megadott életkor pedig inkább élettartamra utal, s távolról sem mindig pontos. Jelen esetben nagyjából plusz-mínusz öt éves hibahatárral számolva még két - más-más apától született - János is szóba jöhet: mint láttuk Solymosi András 1783. augusztus 26-án keresztelt fia is elképzelhető, az azonban kizártnak tűnik, hogy Solymosi János 1794. december 15-én keresztelt János nevü gyermekével lett volna az általunk keresett személy azonos, hiszen az 1857-ben elhunyt János első feleségétől származó legidősebb leánya 1811-ben már megszületett. 13 SZSZBML, V. 429. 3. d. „A ".
