Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)
III. Családtörténeti tanulmányok - Pandula Attila: A genealógia ma. A genealógia magyarországi múltjából
1970-ben jelentette meg Kubinyi András a hazai genealógia helyzetét összegező, jövőbeni feladatait, lehetőségeit áttekintő, összefoglaló tanulmányát. 3 Az adott időszakban egyes szocialista országokban, s így a tudományok művelése területén is példaképnek tekintett Szovjetunióban sem volt a genealógia olyan kitaszított, mostoha helyzetben, mint hazánkban. A genealógia iránti újbóli érdeklődés legelőször az 1960-as évekre is visszamenően a Magyarországról, illetve az egykori Magyarországról kitelepített, elkerült németség körében merült fel. Széles körben végzett forrásfeltárás, forrásgyűjtés után a feldolgozás eredményei döntően a korabeli Nyugat-Németországban láttak napvilágot. A magyarországi német parasztság genealógiájával foglalkozó írások leginkább a helytörténet és a genealógia kapcsolódását jól dokumentáló müveket jelentenek. 4 Magyarországon az 1970-es években indult meg valamiféle genealógiai - illetve a kapcsolódó történelmi segédtudományokat - érintő kutatás. Az első érdeklődők döntően külföldön élő rokonaik vonatkozó kérdéseire hivatkoztak a levéltárakban. Az 1970-es évektől a hivatalos politika részéről enyhülés mutatkozott a genealógia iránt. Ismét megjelentek genealógiai tematikájú eladások, illetve később kisebb publikációk is a magyar tudományos életben, megemlítendő a Dunántúli Településtörténeti Konferenciák sora. A korábban kizárólagos középkori témakörökön túl felmerültek kora újkori, sőt 19-20. századi kutatások is. A korábban is vizsgált főnemesi, nemesi genealógián túl értelmiségi, polgári és paraszti családok kutatására is sor került. A genealógia tudományos művelésében, népszerűsítésében meghatározó szerepe volt Kállay Istvánnak. Ő pályája során különféle levéltáros pozíciókat töltött be. így egy időben a Magyar Országos Levéltár Családi levéltárak és gyűjtemények osztályának, 1981-től az ELTE ВТК Történelem Segédtudományai Tanszékének volt a vezetője. 5 Az 1980-as évektől kezdődően egyre szélesebb körben merült fel a családtörténet, családtörténeti kutatás iránti igény a saját érdeklődést nyíltan vállalók részéről. Ez idő tájt érlelődött egy szakmai szervezet létrehozásának szükségessége is. 1982-ben Budapesten, Dr. Csapó György Várfok utcai lakásán gyűltek össze szakemberek és érdeklődők, s határozták el a történelmi segédtudományok művelőit összefogó tudományos egyesület megalapítását. Nyilvánvalóan célkitűzésként a hagyományos Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság visszaállítása került napirendre. Azonban a korabeli viszonyok között e célkitűzések megvalósítására az addig is fennálló - nagy tradíciókkal rendelkező, 1867-ben alapított Magyar Történelmi Társulat kínált ígéretes kereteket. Ennek keretében került sor az Archeográfíai, Heraldikai és Genealógiai Szekció megalapítására. 1983. május 3-án az ELTE ВТК tanácstermében Pölöskei Ferenc professzor, a kar dékánja nyitotta meg ünnepélyes keretek között az alakuló ülést. Ugyanekkor hangsúlyozta, hogy re ményei szerint éppen az ELTEn színvonalas bázis alakulhat ki a szekció tudományos támo gatására. E szekció elnökévé Kállay István professzort, alelnökévé Bertényi Iván egyetemi docenst, titkárává e sorok íróját választották meg. 1983. november 10-től kezdődően folyamatosan, nagy számban voltak tudományos előadások, vitafórumok. Ezeken a legfontosabb témának a genealógia számított, de szó volt más történelmi segédtudományokról is. 6 A több évtizedes szünet után rendkívül nagy érdeklődés 3 KUBINYI, 1970. 4 HACKER, 1976. 5 KÁLLAY, 1972.; KÁLLAY, 1979.; KÁLLAY, 1980. 6 PANDULA, 1983.