Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Henzsel Ágota: Paléták és palétások a nyíregyházi tanyákon

városi háza. A terhes szolgálatok, főként a katonatartás elkerülése és a tanyás gazdálkodás nyújtotta lehetőségek ösztönözték a kiköltözést. Az összeírásból ítélve a város minden ötödik lakója, mintegy két és félezer ember élt a tanyákon. Ez a folyamat szemben állt a városvezetés törekvésével, amely arányosabb teherviselést akart megvalósítani. Felmerült a tanyán élő gyermekek oktatásának, a vallásgyakorlásnak a hiánya és ezek káros hatásai. A kiköltözési tilalom és a büntetés nem hozott megoldást. A tanyákkal kapcsolatos ügyekben Nyíregyháza felhasználta a Cúgos társaság helyismeretét, tapasztalatát. 1850-ben a társaság kedvező anyagi helyzetben volt, a közös teherviselés bevezetése nyomán új tagokkal is bővült. A következő évek azonban az előfogatok túlzott igénybevétele és a pénztelenség miatt inkább panaszra adhattak okot. A társaság tevékenységéhez kötődik a határ palétákra osztása, palétások alkalmazása, a paléták szerint készült összeírások. Egy 1852-ből származó adat szerint a közmunka kötelezettségek elvégzéséhez a város belső, határa külső palétákra lett osztva.

35 A belső paléták száma és felosztása nem ismeretes. Külső paléta ekkor 40 volt; a szám nem azonos a bokortanyák számával, mert az 1827-es összeírásban 57 tanyacsoport szerepel. Feltételezhető, hogy a határ palétás felosztásánál arányosságra törekedtek, a nagyobb bokortanyák egymaguk kitettek egy palétát, a kisebbekből ehhez kettő, három kellett. Az 1850-es tanyaösszeírásból nem derül ki, hogy az egyes palotákhoz mely bokrok tartoztak, legfeljebb a személynevek alapján lehet rá következtetni. A Cúgos társaság neve időközben Nyíregyházi Előfogatozó Társulatra változott, a tanyai ügyekre érvényes befolyása azonban megmaradt. 1852-ben a határban, de főképpen a tanyák közt a „jó rend fenntartása " érdekében a mezei rendőri esküdt és a négy mezőbíró mellé kerülők fogadását javasolta.

36 A mezőbírók választása is a társulat jelöltjei közül történt, akiknek hatáskörét bővíteni akarták és ezzel párhuzamosan nevüket szállásbíróra változtatni. Rendészeti teendőik mellett mint kárbecslők és békebírók is működtek volna szakaszaik palotásainak segítségévél. A négy mezöbíró szakaszába (Sóskút, Kiscserkesz, Nagycserkesz, Manda és Rozsrét) tízesével besorolták a 40 külső palétást.

37 A tervezet nem nyert felsőbb jóváhagyást, ezért a mezőbírói tisztséget 1862-ig nem töltötték be, majd 1870-ben meg is szüntették. Feladataikat ekkor a palétások vették át, akiknek tevékenységi köre a mezei rendőri teendőkkel tovább bővült.

38 A határozat szerint „a tanyai rendőrség törvény által megengedett gyakorlására a városnak 4L számra menő külsőpalétásai léptettetnek elő... kiknek egyes mezei rendőri károkra vonatkozó egyeztetési, becslési s egyéb rendőri és közigazgatási teendői iránt a városi kapitány törvényszéki hitelesítéssel is ellátandó utasítást nyújtani, s... őket feleskettetni is köteleztetik. "

39 A palétások tehát a városi kapitány felügyelete alá kerültek, közmunka vakságukat szolgálati idejük alatt a város fedezte, külső eljárásaikért napidíjat kaptak. Korábban előfordult, hogy a palétások terhes szolgálataik fejében a lakosok között osztott földekből házsoron kívül még 2 köblös földet kaphattak, máskor útépítési közmunka alkalmával felmerült, hogy napidíjat ne kapjanak, elég a munka alóli felmentés. A mezőbírói feladatok átvételével egy időben tűnt fel a palétások újabb elnevezése, a tanyabíró, de még nem vált általánossá. 1871 márciusában Kralovánszky Gyula városi kapitány és társai előterjesztették „a legújabban megválasztott tanyabirák, itteni elnevezés szerint palétások" névjegyzékét 41 névvel, amit eskütételük után jegyzőkönyvbe iktattak, majd 35 SZSZBML, V. B. 142/a. Jegyzőkönyvek. 8/4a. köt. 1044. sz. 36 HENZSEL, 1983. 40-41.; SZSZBML,V. B. 142/b. Iratok. 9/13. 1852:9. 37 SZSZBML, V. B. 142/a. Jegyzőkönyvek. 8/4. a. 469. sz. 38 Ez a változtatás okozta azt a félreértést, amely a palétásokat a mezőbirókkal azonosította. 39 HÁRSFALVI, 1982. 110.; SZSZBML, V. B. 161. 5. köt. 2903/1870. sz.