Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Henzsel Ágota: Paléták és palétások a nyíregyházi tanyákon

házukat, így, bár városi házuk van, mégsem laknak ott. Ebből következik, hogy nem járnak templomba, gyermekeik iskolába, a kötelezettségek alól kihúzzák magukat. A mezőbírók feladata, hogy járják be a szállásokat, az ott tartózkodóknak magyarázzák el a várható büntetést, és akár van házuk, akár nincs, két hét alatt jöjjenek be a városba. Mindezt dobszó által és az egyházakban is tegyék közzé. Egy négyfős küldöttség két hét múlva a mezőbírókkal és hajdúkkal az egész határt többször is be fogja járni, hogy a szállásokat megvizsgálja. Ahol embereket találnak, minden ablakot, kályhát be kell törni, és az ott lakókat a városba kényszeríteni. A parancs végrehajtói az engedetleneket meg is kötözhetik és a fogházba kísérhetik, sőt a helyszínen testi fenyítést is alkalmazhatnak. A szállások vizsgálatát és bejárását addig folytatják, amíg mindenki be nem megy a városba. Arról, hogy a városi ház nélküli tanyalakókat hol helyezik el tél idején, nem rendelkeztek. A „ tanyárúl behajtandó " személyekről tett kiegészítő intézkedés mutatja, hogy közöttük már számos nő és gyermek is élt. Ezért „ úgy a gazdáknak mint a szolgáknak feleségei, fejér cselédei és gyermekei, nemkülönben az özvegy asszonyok is"

26 közéjük számítandók. Megújították a városi ház - határbeli szállás együttes birtoklásának igényét, megtoldva azzal, hogy akinek nincs háza, annak nevére föld nem íratható. 1832 januárjában az akcióról szóló jelentésből kiderül, hogy a küldöttség kétfelé válva bejárta a tanyákat és ott a többszöri hirdetés után is száznál több családot talált. A végrehajtás során szóbeli sértés és fegyveres erővel való támadás is történt, az ellenszegülőknek büntetést ígértek. Az erőszakos fellépés ekkora tömeg ellenében nem lehetett hatékony, nem jelenthetett megoldást. Átgondolt, mindkét fél számára elfogadható döntésre volt szükség. Az ügyben eljáró küldöttség és a mezőbírók feladatul kapták, hogy még egyszer járják be a tanyákat, és az ott élőket írják össze. Ennek a munkának az elvégzéséről csak két év múlva, 1834 februárjában történik híradás. Megállapították - maga a főbíró, Benkő István jelentette be -, hogy a lajstrom szerint 93 belső városi házas és 183 ház nélküli, összesen 276 háznép lakik a külső határban.

27 A tanyán élő népesség létszáma ennek alapján elérhette, de meg is haladhatta az ezer főt, érthető, hogy a városnak gondot okozott a hiányuk. Az 1830-as évek elején a szállítást, fuvarozást végző „heti szerek" körüli rendetlenség is cselekvésre késztette az elöljárókat. A városgazdák kötelesek voltak a közmunkára kirendelt, de meg nem jelent lakosokat név szerint feljelenteni, hogy akár bíróilag is fenntarthassák a rendet és áristommal is büntethető legyen, aki engedetlen.

28 A megoldás keresésekor új lehetőségként felmerült, hogy a helybeli lakosok a heti szerek helyébe fogatokat állítanának és erre vonatkozóan egy írásbeli javaslatot nyújtottak be a gazdálkodószéknek. A javaslat megtárgyalására 1834. január 25-én a városi gazdák konferenciát tartottak az albíró, Kralovánszky András és a főjegyző, Galánek János jelenlétében. Céljuk a heti szerek helyébe fogatokat, más néven cúgokat állítani, vagyis a földdel bíró gazdákra háruló, sor szerint teljesítendő fuvarozási terhet állandóan fenntartott fogatokkal pótolni. így jött létre Nyíregyházán a „Cúgos társaság" nyolc fogattal. Fenntartásukhoz földjeik arányában járultak hozzá a gazdák. Egy kötél föld után egyszeri alkalommal 8 váltóforintot fizettek, évenként harmadfél véka zabot, fél véka gabonát, 13 porció szénát adtak. Az állandó fogatok számára istállót, a kocsisoknak házat kellett biztosítani, 32 lovat, 8 szekeret és szerszámot beszerezni, a tervek szerint 7600 váltó forintért. A város támogatta a kezdeményezést, bizonyos területet, a heti szeresek füves kertjét a társaság rendelkezésére bocsátott. A működési költségeket a fogatok 26 SZSZBML, V. A. 10l/a. Jegyzőkönyvek és iratok. 4. köt. 2934. sz. 27 Uo. 692. sz. (A lajstrom maga nem található az iratok között.) 28 Uo. 606. sz.