Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Takács Péter: Mezővárosok Szabolcs vármegyében a 18-19. században

nyolcszázra tehető. Részben az árutermeléssel összefüggő speciális mezőgazdasági kultúrákat meghonosító tájegységeken - szőlőmüvelés, marhatartás, egy-egy háziipari ágazat (fazekasság, fémművesség, faeszközök készítése, szénégetés, bányászat) -, részben a természetföldrajzi adottságokkal összefüggő regionális árucsere-kényszerek találkozási pontjain - síkvidékek és hegységek találkozása - sűrűsödtek, de gyakran emelkedtek oppidumi rangra a kézműveseket vonzó uradalmak igazgatási központjai, a taksás, armalista nemeseket vonzó települések is. A köréjük szerveződő vásári vonzáskörzetnél is dominánsabb jellemzőjük volt, hogy lakóik valamilyen mértékig - többnyire 6-12-20 forintig terjedő büntetési tételig - függetlenítették magukat a földesúri joghatóság, az úriszék ítélkezése alól. Belső autonómiájuk a statútumalkotó jogban és az autonóm belső bíráskodás egy viszonylag jelentős szintjében, az ítéletet hozók, a bíráskodók - bírók, esküdtek - viszonylag szabad választásának lehetőségében, illetve közösségi ügyeik írásos bonyolításában van jelen. A legtöbb mezőváros communitásának - ősfoglalás, hagyománnyá vált szokás révén, földesúri engedelemmel vagy zálogjogon - jogi személyiségű tulajdona volt a település belterületén, a szántókban, rétekben, szőlőkben, gyümölcsösökben, halászó, nádló helyeken vagy erdőkben. Ezeknek a haszonvételeit vagy árendába adták, vagy választott vezetőiknek, megfogadott jegyzőjüknek a honorálására, a közfeladatok finanszírozására fordították. Elterjedt szokás volt a mezővárosokban a földesúri regálék - a kocsma, malom, mészárszék - communitas általi bérlése is. A falvaknál sokszorosan erősebb népességvonzó hatásuk következtében feltöltődtek kontárés háziiparosokkal, taksás zsellérekkel, armális nemesekkel és napszámból, fuvarozásból, alkalmi munkából élőkkel. A népességük magasabb száma, a biztonságosabb és jobb megélhetést biztosító honorácior-eltartó képességük miatt vonzóvá váltak a plébánosok, prédikátorok és rektorok számára. Ennek következtében műveltebb, felelősségteljesebb honoráciorok fáradoztak lakóik morális és alfabetikus műveltségi színvonalának emelésén.

4 A 15. század végén, az akkor demográfiailag telített Kárpát-medencében - egy hadi, egészségügyi és meteorológiai katasztrófáktól mentes történelmi periódusban - a mezővárosok lakosságtömörítő szerepükkel kényszerűen felgyorsították volna a társadalmi munkamegosztást, elősegítették volna az iparosodást, a kereskedelem és az árutermelés térhódítását. Ezt a Kárpát-medencei lehetőséget a 16. század közepétől a 18. század második évtizedéig az ország síkvidéki térségeiben szétzilálta a történelem.

5 A Rákóczi-féle szabadságharcot lezáró szatmári béke után Szabolcs vármegyében mindent újra kellett kezdeni. Mindenekelőtt megtelepíteni a pusztán maradt falvakat: Nyíregyháza, Tiszabűd, Szentmihály, Vencsellő, Rakamaz, Nyírgyulaj, Pócspetri, Gáva, Kállósemjén... Ne folytassuk a sort! A 18. század végére, a 19. század elejére a Szabolcs vármegye akkori természetföldrajzi és infrastrukturális lehetőségei között immár véglegesen megnépesedett falvak, hajdani mezővárosok újjászervezték azokat a gazdasági és társadalmi kapcsolatrendszereket, amelyek lehetővé tették a mezőgazdasági - főleg az állattartásban keletkezett - fölöslegek forgalmát, és viszonylag biztonságossá tették a zömmel regionális adottságokkal összefüggő kényszerű árucsere megvalósítását. 3 HÁRSFALVI, 1982.; MAKAY, 1954.; IVÁNYI, 1926.; KUJBUSNÉ, 2003.; LUKÁCS, 1886. 4 BÁCSKAI, 1965.; GYIMESI, 1975.; SOÓS, 1975.; ZIMMERMANN, 1904.; SZEREMLEI, 1913.; FÉNYES, 1847.; FÉNYES, 1851.; RÁCZ, 1988. 5 BOROVSZKY, SZABOLCS; BÁRSONY, 1993. 193-240.; BALOGH, 1986.; ENTZ - SZALONTAI, 1959.; LUKÁCS, 1886.; N. KISS, 1988. 87-103.