Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Megye – város - Kiss András: A boszorkányság Szatmár vármegyei forrásairól

A III. kötet Szatmár vármegyei forrásanyagának lelőhelye a Kolozsvárt őrzött Szatmár vármegyei levéltárrész.

21 A jegyzőkönyvek hiányában a boszorkányságra vonatkozó kutatást ezért Kolozsvárt csak az ott őrzött iratanyagban lehetett elvégezni. Kézenfekvő lett volna, hogy ilyen anyagot az Acta criminalia (1600-1648, 1728-1730, 1740-1741, 1808) sorozatban találjunk, de az ebbe a sorozatba csoportosított kisszámú (egy doboznyi) iratanyagban ilyen jellegű iratok nincsenek. Mivel a Schemberger-féle levéltárrendezés tárgyi csoportosítása és jól használható mutatórendszere nem utalt a keresett anyag meglétére (a fasciculusokban csak felsőbb rendelkezések és jelentések találhatók, főleg a mágiával kapcsolatban), nyilvánvaló volt, hogy boszorkányságra vonatkozó iratok a Schemberger által nem rendezett 1724 előtti iratokban lehetnek.

22 Ebből az iratanyagból, amelyben a tervezett, de be nem fejezett csopotosításra utaló Criminalia jelzésű iratok is vannak, elő is került 12 (1665 és 1722 közötti) kiadatlan irat. A 17. századból kettő (1665, 1685), a 18. századból pedig a következő évekből: 1701 (1), 1712 (2), 1718 (3), 1722 (4). Az 1718-as és 1722-es perek szövegszerkezete arra utal, hogy ezeket formulariumból vették, a vádpontok nagyjából ismétlődnek (általánosságban az ördöggel való szövetkezés), akárcsak az elítélés alapjául szolgáló jogalap. Ez arra utal, hogy ezekben az években több ilyen per lehetett, amiknek az okát más jellegű források további kutatásával esetleg fel lehetne tárni. Nem célunk az ügyeket leltárszerűen felsorolni, annál is kevésbé, mert a már idézett sorozat III. kötetében rövidesen megjelennek. Néhány érdekesebb esetet azonban megemlítünk. Ezek közé tartozik a két kiadatlan 17. századi irat. Az első egy 1665. február 26-án Jánkon végrehajtott közvallatás kérdőpontjai és az azok alapján összeállított bűncselekmények szerinti jegyzék. A bűnüldözésnek ezt a középkorból átvett eljárását „cirkálás" néven ismeri a történetkutatás. A feltett kérdések a településen vagy egy nagyobb közigazgatási egységben elkövetett bűncselekményeket hivatottak felderíteni. A tanúk válasza szolgált a további eljárás alapjául. A Jánkon feltett vallatókérdések között az egyik arra vonatkozott, hogy tud-e a tanú a Jánkon vagy másutt a felsorolt bűncselekmények elkövetőiről, ezek között „ördöngösökről, bűvös-bájos boszorkányokról."

21 A második egy 1685. november 23-án, Perényi István kérésére Szatmáron lefolytatott tanúvallatás a szolgálatában állott, boszorkánysággal vádolt dajka ellen. Amint ez gyakran előfordul, a boszorkányság vádja ez esetben is paráznasággal, lopással párosul. A tanúk, zömében Perényi István udvarában szolgáló személyek (kocsis, sütő, szakács, inas, Perényiné leányasszonya, szolga) mind a három vádpontra vonatLásd Kiss András - Serdan, Lucia-Augusta - Henzsel Ágota: Szatmár vármegye levéltára Fondul "Prefectura judetului Satu Mare". Nyíregyháza - Cluj-Napoca, 2000.; Kiss - Pál-Antal, 2002. 45-108. Az iratok rendszerezését illetően lásd a 21. jegyzetben idézett útmutatót. Az Országos Levéltár Kolozs megyei Igazgatósága - Szatmár vármegye levéltára (Arhivele Naüonale - Directa judefeaná Cluj - Fondul Prefectura judefiilui Satu Mare). Vegyes közigazgatási iratok, 1685. év, 1123. doboz.; Kiss - Pál-Antal, 2002. 46^7.