Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)
Megye – város - Kiss András: A boszorkányság Szatmár vármegyei forrásairól
kozóan vallottak. Ami a boszorkányságot illeti, a tanúvallomások olyan cselekedetekre utalnak, amelyek gyakoriak a boszorkánysággal vádoltak esetében (babonáskodások, kuruzslói gyógyítások, fenyegetések és ezeket követő rontások, megbetegedések), viszont az egyik helybeli nemesember a földesúr kisgyermeke lábának olyan gyógyítását mondja el, amely kirívó az ilyen esetek között és akár a dajka, akár a tanú esetében a hiedelemkutatáson túl már a szexuálpatológia területéhez tartozó devianciára utal. 24 A 18. századi perek sorából említésre méltó az 1701. április 4-e és 1702. szeptember 6-a között a vármegyei törvényszék előtt folyt per. Ez tulajdonképpen nem boszorkányper, hanem Mátészalka lakosai, köztük Nagylaky Zsigmond és Sándor helybeli nemesek ellen emberölésért indított kereset Tancs/Dancs Mihályné, boszorkánysággal vádolt asszony törvénytelen vízbefojtásáért. A boszorkányperekben nem ritka a bizonyítási eljárás során, hogy a vádlottat vízpróbának vetik alá. Ezt viszont csak előzetes vizsgálat (inquisitio), tanúvallomások, más bizonyítékok alapján a bíróság rendelheti el. Ami azonban a szerencsétlen Tancs/Dancs Mihályné esetében történt, egy szörnyű önbíráskodásra, népítéletre vet fényt. Az önbíráskodásnak ez az esete is bizonyítja az úgynevezett népítéletek törvénytelen, ostoba, gonosz indulatoktól vezérelt voltát, amelyekben a kíváncsiskodók éppen úgy részesei a cselekményeknek, mint a felbujtók és végrehajtók, az aljas ösztönök pedig azáltal is felszabadulnak, hogy a tettesek és az embertelenséget helybenhagyok úgy érzik, hogy minden személyi felelősségük feloldódik az arcnélküli, ítélkező sokaságban. A tanúvallomásokból az derül ki, hogy 1701 tavaszán Nagykárolyba vittek egy asszonyt, aki (feltehetően az ilyenkor szokásos kínvallatás során) azt mondta Tancs/Dancsnéra, hogy nem tiszta személy. Az is kiderül, hogy azon a Szent Mátyás napja körüli vasárnapon (ez 1701-ben február 20-a vagy február 27-e lehetett) egy vádlottat előzőleg kivittek vízpróbára a Krasznára. Az emberek viszszafelé jöttek a vízről, egy részük még templomban volt, amikor egy jobbágyember, aki az asszonyra „kiáltotta", hogy az „ötte meg" a fiát, minden előzetes eljárás nélkül a vízre hurcolta/hurcoltatta az asszonyt. A tömeg pedig követte. Az asszony leányának gazdája és egy helybeli nemes is kezességen vissza akarta tartani, de ez nem sikerült nekik, pedig mindenki tudta, mi lesz a vége a vízpróbának. Az említett nemes - akit a helység lakosaival együtt szintén perbe fogtak - így szólt az asszonyhoz: „vidd el asszony az csizmádat, mert soha életben haza nem jössz" A törvénytelen emberölésnél két körülmény különösen rendhagyó. Az egyik tanú azt vallotta - egyedül ez -, hogy a vízbefojtott aszszony, „az mint mongyák, maga ölte meg magát, marcoriumot ött, gombostőt is vettek ki a szájábúl" A másik körülmény is párját ritkítja: a szörnyű népítélet igazolásának a kísérlete. Tancs/Dancsné ellen akkor folytatták az előírt, de 24 Uo. 47-49.
