Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)
N. Fodor János: A XIII–XIV. század társadalmi és politikai változásai Szabolcs vármegyében
A nemesi megye és a köznemesség kialakulása Az a folyamat, melynek során a birtokos közszabadokból a királyi szervienseken keresztül létrejött a köznemesség, nemcsak a társadalom arculatát formálta át, hanem a társadalom életét szabályozó intézményeket is. Jelen esetben a nemesi megye kialakulására kell gondolnunk, amely létrejöttét ezeknek a társadalmi változásoknak köszönhette. A XI-XII. századra jellemző királyi vármegyeszervezet felbomlását közismerten II. András birtokpolitikája rovására szokta írni a történelemtudomány. A király bőkezűen osztogatta a birtokokat, ezzel jelentősen csökkent a királyi birtokállomány, ami a várispánság intézményének, és a hozzá kapcsolódó katonáskodó elemeknek a létét is bizonytalanná tette. Az adományok haszonélvezői főleg a nagybirtokosok voltak, akik így egyre nagyobb területeket mondhattak magukénak a vármegyén belül. András birtokpolitikája mellett azonban közrejátszott egy másik tényező is, tudniillik a birtokos közszabadok királyi szervienssé válása. 27 Az, hogy a király jogaikat az Aranybullában elismerte, azt eredményezte, hogy a szerviensek kikerültek a megyésispán addigi joghatósága alól. Zsoldos Attila szerint „ez a tényező legalább olyan mértékben hozzájárult a királyi vármegye hagyományos rendjének felbomlásához, mint az új berendezkedés birtokadományozási politikája". 2 * A királyi szerviensek ügyeikkel az Aranybulla intézkedései után közvetlenül a királyhoz fordulhattak, de ez az udvarra rendkívül nagy terhet rótt, a rengeteg perrel képtelen volt megbirkózni. Közben a szerviensek a megyékben szétszórva elhelyezkedő birtokaikon állandóan ki voltak téve a nagybirtokosok önkényeskedésének. A királyi szerviensek helyzetükön önmaguk kívántak segíteni, szervezkedésbe kezdtek. Erre klasszikus példaként a zalai szerviensek 1232-es kehidai oklevelét szokták említeni, amelyben azt kérték II. Andrástól, hogy saját bírói széket állíthassanak fel. Később a probléma az engedélyezés ellenére abból adódott, hogy nem rendelkeztek elegendő hatalommal ahhoz, hogy ítéletüknek érvényt tudjanak szerezni. 29 A királyi szerviensek feletti bíráskodás ügye csak a XIII. század utolsó évtizedeiben oldódott meg. A megyésispán a század közepétől egyre gyakrabban vett maga mellé bírótársakat, főleg a szerviensek közül. 30 III. András Mályusz Elemér nézete szerint a szerviensek státuszának megteremtésére a XII—XIII. század fordulóján a királyi seregben harcoló nehéz páncélos lovasok számának felemelése miatt volt szükség. Ezt a véleményt Fügedi Erikis elfogadja. (Mályusz Elemér: A magyar köznemesség kialakulása. Századok 76 /1942/. 296.; Fügedi, 1992. 60.) 'Zsoldos Attila: Árpádok és alattvalóik. Debrecen, 1997. 155. 1 Holub József: Zala megye története a középkorban. Pécs, 1929. 97-98. 1 A megyei birtokosok között szokás volt, hogy az egymás közt felmerült kisebb ügyeiket úgynevezett fogott bírák ítéletére bízták. A fogott bírák az arbitriumon személyes tekintélyükre
