Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

N. Fodor János: A XIII–XIV. század társadalmi és politikai változásai Szabolcs vármegyében

1290-ben megszabta, hogy a megyésispánnak négy nemessel együtt kell bíráskodnia, s ezzel törvényben is rögzítette a szolgabírói intézményt, noha a szolgabírók nevét (iudex nobilium) egyértelműen nem említi a törvény,

31 de kétségtelen, hogy róluk van szó. A fentiekből láthattuk, hogy a királyi szerviensi réteg akarva akaratlanul is fontos szerepet játszott a megyei közigazgatás átalakításában, ugyanakkor ezzel egy időben hozta létre a köznemesség bázisát, amelybe a XIII. század végétől a várjobbágyok előkelőbb elemei is betagolódtak. A gyakorlat az volt, hogy a XIII. század második felében a király először a királyi szerviensek közé emelte az arra érdemes várjobbágyot, innen már csak egy lépés volt a köznemességbe való betagolódás. Megyénk erre is szolgáltat két nagyon jellemző példát a XIII. század második feléből. 1275-ben IV. László király a Tisza melletti Tardos [Turdos] falubeli Pétert és fiát, Balázst, valamint Luka fia Lászlót és Istvánt, szabolcsi várjobbágyokat a IV. Bélának, V. Istvánnak és neki tett szolgálataikért kiveszi a szabolcsi vár jobbágyságából, és a királyi szerviensek közé emeli. 1282-ben a király Gégényi Moog fia Mykust és több társát katonai szolgálataikra való tekintettel, szintén kiveszi a szabolcsi vár jobbágyságából Belgégény és Külgégény nevű földjeikkel együtt, és azokkal a kiváltságokkal ruházza fel őket, amelyeket a „királyi zászló alatt katonáskodó nemesek élveznek". A harmadik csoport, mely gyarapította az amúgy is népes köznemesi tábort, az előkelők, a hajdani nobilisek közül lesüllyedő családok voltak. Ezen családok nagy része előkelő származással büszkélkedhetett, ugyanis valamelyik régi nemzetségből eredtek, tehát elvileg lehetőségük lett volna az ország főméltóságai közé kerülni, de vagyoni helyzetük ezt nem tette lehetővé. Szabolcs vármegyéből legszembetűnőbb a Gutkeledek sorsa, amely nemzetség néhány bárói rangra emelkedett tagja mellett 20-30 köznemesi családot adott az országnak. Tagjai a XIII. század folyamán bárói méltóságokat (horvát-szlavón bán, országbíró) töltöttek be, de utódaik lassan betagolódtak a köznemesség felső rétegébe. támaszkodva hozták ítéletüket. Valószínűleg ez a szokás öltött szervezeti formát a század utolsó évtizedeire. Szabolcs megye szolgabírái 1284 végén egy perben az alperesnek egy nemes férfiakból álló „bíróság" előtt eskü letételét rendelik el. A fogott bírók között találjuk az egyik szolgabírót is (Hazai Okmánytár I—VIII. Szerk. Nagy I Paur I., Ráth K., Ipolyi A., Véghelyi D. Györ-Bp., 1865-1891. /a továbbiakban H./ VII. 188). Itt a két „intézményt" már együtt láthatjuk, tehát ekkor már egyes helyeken kialakult a helyi nemesi bíráskodás, de emellett még a következő században is megmaradt a fogott bíróság szerve, amely a joggyakorlatba is beépült. Fügedi, 1992. 62. A királyi szervienseket IV. Béla 1267-es törvénye már nemesként (nobilis) említette. 1275: Árp. 2666. sz., Kiadva: H. VII. 185, 1282., Tartalmi átírás 1406-ból: Árp. 3170. sz. Szabolcsi és borsovai várjobbágyokra való utalás található még Árp. 3307. sz. alatt. Várjobbágyok megnemesítése még jóval később is előfordul, pl. Lajos király 1359-ben emeli ki a szabolcsi vár jobbágyságából a Kisanarcsiakat (Z. III. 459).