Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Levéltárügy - Balogh István: Szabolcs vármegye és levéltára (1768–1786)

A járási tisztségviselők (szolgabíró, alszolgabíró, esküdt, alszámvevő, alcsendbiztos) összesen húszan voltak, minden járásban egy-egy személy. A karhatalmat jelentő lovas és gyalog katonák részben Kallóban, részben a járásokban szolgáltak, számuk változó volt. A két szaktisztviselő, a regisztrátor és mérnök szerződésesek lévén, nem estek tisztújítás alá. Három alszámvevőt 1729 óta felsőbb engedély nélkül alkalmaztak, ugyanúgy Schemberger alkalmazásához sem kértek engedélyt, ő, amint tudjuk, szerződött volt az 1767-ig keletkezett iratok rendezésére, meghatározott 3000 frt díjazás mellett, de 1768 óta 300 frt évi díjazás mellett ellátta a regisztrátori teendőket is. A mérnököt 1762ben szerződtették, a Tisza áradásai meggátlására gátak építésére, a meder tisztántartása céljából teendő intézkedésekre, a katonai szállások, utak, hidak karbantartási munkái irányítására. A két főispáni lovas katona a főispán személyes szolgálatára volt rendelve kíséretül utazásai alkalmából. A hajdúk a rabok őrzői voltak. 1754 óta levélhordozója is van a megyének, hetenként hozza-viszi a postát. A tisztségviselők száma 1770-ben némileg szaporodott, mert évi 300 forint fizetéssel orvost is szerződtettek, sőt melléje seborvost is 120 forint honoráriummal. Megállapítható, hogy a fizetések a két időköz alatt valamikor, általában mintegy 30 %-kal lettek magasabbak. A Helytartótanács 1771-ben körrendeletben minden megyében megtiltotta az állások szaporítását és a fizetések felemelését. Az új állások létesítését a főhatóság és az uralkodó engedélyéhez kötötte.

36 A személyi állomány és a fizetés az 1777-ben kiadott központi rendelkezés szerint sem szaporodhatott, csupán járásonként egy-egy seborvos és egy bába alkalmazását engedte meg a Helytartótanács. A tisztek (alispánok, jegyzők, szolgabírák) számára 1782-ben némi fizetésemelést engedélyezett, viszont megtiltotta az előfogat jogtalan igénybevételét. A megyei lovas katonák számára viszont élelem- és takarmány természetbeni adását engedélyezte.

37 A személyi létszám és a fizetésemelés szabályozása mellett a Helytartótanács állandó gondja volt az adószedés és kezelés ellenőrzése. Ezt szolgálta az 1775-ben kiadott rendelet. A bevezetésében megállapította, hogy mind a királyi városok, mind a vármegyék elszámolásai nemcsak áttekinthetetlenek, de hiányosak is. Ezért részletes előírást adott ki a bevételek és kiadások egységes elszámolására. Ennek végrehajtására 18 rovatból álló formulát dolgozott ki. A számvevőnek az ott közölt rovatok szerint kellett jelentést tenni a házipénztár bevételeiről és kiadásairól.

38 Az évszázadok óta fokozatosan kialakult vármegyei rendszert a II. József által aláírt 1785. február 7-én kelt kancelláriai rendelet teljesen átalakította. Ugyanis ez elrendelte az állandó bíróságok az év november l-jével kezdődő felFasc. 18. No. 260. 1771. Prot. 26. fol. 142. No. 18. 1782.; Fasc. 18. No. 90. 1782. Fasc. 7. No. 3. 1775.; HTT4816. sz. rendelete