Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)
Levéltárügy - Balogh István: Szabolcs vármegye és levéltára (1768–1786)
kívánja, hogy elsősorban a számára kedves Magyarország népe megmaradásáról és az igazság kiszolgáltatásáról minél jobb módon gondoskodjék. Ez jőleg a megyék jobb belső igazgatásától függ. Ha ugyanis az egyes megyékben jó igazgatás valósul meg, mindenféle ügyintézésben jó rendet tapasztalunk. " A törvények és a felsőbb hatóságok rendelkezései végrehajtásában eddig a sokféleség volt az általános, kívánatos lenne, hogy ezt az egyöntetűség váltsa fel. Ezért pontokba szedve adta a főispánoknak szóló utasítást. Az utasítás első két pontja a vallásosság és az iskolai nevelés megerősítését célozza, az ide vonatkozó rendelkezések szoros ellenőrzésével. A főispánnak különös gondja legyen a vallási közömbösség, a szabadgondolkodás terjedésének meggátlására, az iskolai oktatás állapotának ellenőrzésére jobbítására. Az e téren szerzett tapasztaltakról és tett intézkedésekről tegyen részletes jelentést (1. pont). A 3-4. pont a közigazgatás (közgyűlés, tisztújítás, igazgatás, ügyintézés) ellenőrzésének módját részletezi. A főispán vigyázzon arra, hogy „a Helytartó Tanács engedélye nélkül semmi, új fizetett állást, vagy fizetésemelést" a vármegye ne határozzon. A jó igazgatás alapfeltétele a rendes ügyintézés, a huzavona nélküli igazságszolgáltatás. A pereket legfeljebb két év alatt be kell fejezni (67. pont). A főispán feladata legyen a felsőbb hatóságok rendelkezései maradéktalan végrehajtásának ellenőrzése. Az ezen a téren tapasztalt hanyagságot haladéktalanul szüntesse meg (10. pont). Különös gondja legyen a katonaság ellátására, a vármegyei hatóság és katonaság viszonyának ellenőrzésére (11. pont). Mellékletben külön rendelet részletesen szabályozza a hadiadó kivetésének és behajtásának módját. Ugyanakkor különös gondja legyen az adózó nép kímélésére. 13 Az nem vitás - a főispáni utasításból is ez derül ki - hogy a XVIII. század közepe táján a központi kormányhatóságok rendelkezései a vármegyék igazgatási és igazságszolgáltatási tevékenységének, az írásos ügyintézésnek korábban nem tapasztalt növekedését vonták maguk után. A szaporodó aktatömeg nyilvántartása, megóvása azonban sem az országos, sem a helyi intézkedések nyomán nem sokat javult, pedig az erre irányuló igény még helyi vonatkozásban is mindjobban nőtt. Ezt tükrözi a főispáni utasítás 6. pontja, amely szoros kötelességéve tette az eddig kiadott rendelkezések végrehajtásának szorgalmazását. „A jőispánok vi13 A rendelet teljes terjedelemben, - de csak másolatban - megvan. A felzetén olvasható feljegyzés szerint a közgyűlésen 1771. január 10-én mutatták be, annak ellenére, hogy a lajstromba az 1768. évi akták közé van besorozva. A közgyűlési regeszták között nem szerepel, közgyűléseiben nem is tárgyalták, annak 1768-1774. évi elenchusában sincs bejegyezve, és ugyanazon évi fasciculus és aktaszám van ráírva. Az oka ennek az, hogy az 1768-1774 évek iratainak lajstromozásával megbízott aljegyző az 1773 utáni iratok lajstromozásával adós maradt, bár azokat időrendbe szedve jelzettel is ellátta, sőt még az indexbe is beírta.