Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Levéltárügy - Balogh István: Szabolcs vármegye és levéltára (1768–1786)

gyázni fognak arra, hogy minden ténylegesen szolgálatban álló vármegyei bíró és tisztségviselő az 1729:25. articulus előírása szerint a nála levő iratokat minden év végén átadja iratjegyzék mellett a megyei levéltárnak. " A hanyagok pedig a törvénycikkben megállapított büntetés alatt kényszeríttessenek erre. Ha a levéltár még rendezetlen állapotban lenne, hozattassék rendbe, az oda tartozó iratokat minél hamarabb lajstromozzák. A jegyzökönyveket évről évre köttessék be. Ha be vannak kötve, legyen a borítójuk színes fedél. A vármegye három hónapon belül tegyen jelentést a Helytartótanácsnak, hogy az előző 1752-ben kiadott rendelet szerint „az iratait melyik esztendőtől melyik esztendőig rendeztette és lajstromoztatta ". Az alaprendeletet a Bécsben székelő kancellária, mint királyi akaratot irányadóként közölte a Helytartótanáccsal, az pedig 1770. szeptember 17-én tizenhárom pontban foglaltan, mandátumként - legfelsőbb rendelkezésként - adta ki és léptette életbe.

14 Ez a rendelet az addig lényegében véve teljesen autonóm területi igazgatási és igazságszolgáltatási szervezetet a központi, állami igazgatás szerves részévé kívánta tenni. A végrehajtás ellenőrzése a főispánra hárult. Az állam érdeke mindenekelőtt való. A főispán jelentse, ha észreveszi, hogy a megyei igazgatás a megyebeli főurak iránt lekötelezettnek bizonyulna (3. pont). Ahol az úrbérrendezés már megvalósult, gondoskodjék arról, hogy a földesurak ahhoz tartsák magukat, „rendkívüli követelésekkel az adófizetőket ne nyomorítsák és semmi szín alatt ne terheljék szokatlan ajándékadás követelésével" (10. pont). Külön gondja legyen az 1766-ban részletesen szabályozott adókezelésre, szigorúan tiltsa meg a házipénztár javára az adókivetést. Ugyanis a főhatóság tudomása szerint egyes megyékben a nyilvános cassa domestica mellett titkos kasszák is léteznek, s annak bevételét tetszés szerint használják fel (4. pont). A főispánnak arra is gondja legyen, hogy az armalista nemesek és a praedialisták se vonják ki magukat a szolgáltatások alól (8-9. pont). A rendelet legrészletesebben az adókivetés és -behajtás módját, a két tisztségviselő, az adókivető (dicator) és adószedő (perceptor) működését és ellenőrzését szabályozta az adóegységekként kezelt falukig lemenőén (13. pont). 14 Az irat külső lapján a „Helytartótanács 4164. mandátuma" cím. A mandátum az 1752. április 18-án kiadott rendelet megújításáról szól. De az csak néhány általános jellegű intézkedést tartalmaz, ez viszont helyenként szó szerint megismétli a kancelláriai utasítás néhány pontját, pl. az ifjúság neveléséről, a szekták és ateizmus terjedésének meggátlásáról szóló részeket. IV. A. 1/b. Fasc. 40. No. 13. 1770.