Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)
Levéltárügy - Balogh István: Szabolcs vármegye és levéltára (1768–1786)
Megyeház építésére annál inkább szükség volt, mert az igazgatás és igazságszolgáltatás révén keletkezett iratok megóvására szolgáló levéltár ügye is törvényi szabályozás alá esett. A tisztségviselők ettől kezdve a hivatali működésük révén keletkezett iratokat év végén kötelesek lettek büntetés terhe alatt a levéltár számára jegyzék mellett átadni, a perek, tanúvallatások iratait eredetiben, az igazgatási iratokat pedig hivatali idejük lejárta után. 1 II. A fent vázolt törvények végrehajtása Szabolcs vármegyében évtizedekig váratott magára. Megvalósításuk csak az itt tárgyalt korszakban, és több évtized alatt következett be. A XVIII. század első harmadában a közgyűlések több hatástalan határozatot hoztak az iratok megőrzésére, de ezek nem sok sikerrel jártak, 1747-ben, az ügyintézés hiányosságai megszüntetésére kiküldött királyi biztos intézkedései is e sorsra jutottak. 11 A központi hatóság a főispánok ellenőrzési tevékenysége kiszélesítésével igyekezett az 1723-i törvényeknek érvényt szerezni. 1752-ben részletes utasítást adott a főispánok részére. 12 Ez az utasítás levéltárunkban nincs meg, csak a több mint másfél évtized múlva, 1768-ban kiadott, Instructio super comitem című, helytartótanácsi rendelet, amely a főispánokat széles körű irányítási és ellenőrzési joggal ruházta fel a vármegye politikai, igazgatási és igazságszolgáltatási tevékenysége felett. A rendelet tíz pontban sorolta fel a főispánok ide vonatkozó jogait és kötelességeit. A bevezetés a felvilágosodás kezdeti korszakának igazgatási és igazságszolgáltatási nézetei rövid foglalatának tekinthető. Megismétli és nyomatékosan hangsúlyozza az 1723:56. articulusban rögzített tételt, hogy a vármegye tényleges vezetője a moderátornak nevezett főispán, akinek elsősorban az a feladata, hogy „ mind politikai, mind az igazságszolgáltatási ügyekre" gondot viseljen az ország és az uralkodó javának előmozdítására (2. pont). A bevezető rész híven tükrözi a Mária Terézia uralma alatt kialakult, mérsékelten felvilágosult államelméleti nézetet. „A királynői, anyai gondoskodás azt Uo. 1729:25. art.; Szabolcs megyének idevonatkozó statútuma 1610-ből való. SzabolcsSzatmár-Bereg Megyei Levéltár (a továbbiakban nem jelöljük, mert minden forrás innen származik), IV. A. l/a. Prot. 9. fol. 151.; Ismételt idevonatkozó határozatok ellenére a XVII. században ennek nemigen sikerült érvényt szerezni. " Balogh, 2000. 222-228. 12 Az 1752. évi (április 18.) rendelet, illetve főispáni utasítás nincs meg a levéltárunkban és az akkori lajstromokban sincs nyoma, sőt a kongregációk üléseiről szóló jegyzőkönyvek sem említik, hogy tárgyalták volna, csupán a HTT 1770. szeptember 17. kiadott mandátuma említi a megújítását. Ennek már megtalálható az aktája. IV. A. 1/b. Fasc. 40. No. 18. 1770.