Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Szakály Sándor: Trianontól Párizsig (Magyarország lehetőségek és kényszerek között, 1920–1947

békés élet helyett ismét a háború közelébe került. 1941. május-júniusára egyértelművé vált, hogy a hitleri Nagy Német Birodalom és a sztálini Szovjetunió között a háború elkerülhetetlen. A kérdés legfeljebb csak az lehetett, mikor kerül arra sor. Az egymás elleni háborúra készülő két diktátor közül Hitler lépett gyorsabban. A német haderő 1941. június 22-én megtámadta a Szovjetuniót, melynek seregtestei még csak felvonulóban voltak a német-szovjet határra, illetve megindulási körleteikbe. A német támadáshoz gyorsan csatlakoztak a Németországgal baráti, fegyvertársi viszonyt ápoló országok, így Románia, Finnország, majd Olaszország - katonai erővel csak később - és Szlovákia. Magyarország a Németországgal való szolidaritás kinyilvánításának bizonyítékául a diplomácia kapcsolatokat szakította meg a Szovjetunióval 1941. június 23-án. A magyar politikai vezetés, élén Bárdossy László miniszterelnök-külügyminiszterrel szívesen kívül maradt volna a háborún, míg a katonai vezetés - élén Werth Henrik gyalogsági tábornokkal, a Honvéd Vezérkar főnökével - a támadókhoz való csatlakozást szorgalmazta, mert mint vélekedett, ezt kívánja meg az ország érdeke, esetleges újabb területi gyarapodása.

18 Werth Henrik álláspontját erősen befolyásolta az a feltevés - mellyel még a Németországgal ellenséges viszonyban álló, illetve vele nem „szimpatizáló" országok katonai vezetői is azonosultak akkor (pl. Nagy-Britannia, USA) -, miszerint a megindult német hadműveletek hat-tizenkét hét alatt teljes sikert eredményeznek, és a Szovjetunió rákényszerül egy megegyezéses békére - elkerülendő a teljes összeomlást - ami az európai területei nagy részének Németország számára történő átengedését jelentené. Egy ilyen gyors német sikert követő európai újrarendezést követően pedig milyen szerep juthatna a semleges Magyarországnak a győzelemben résztvevő románokkal és szlovákokkal szemben? Werth gyalogsági tábornok úgy vélte, a területi rendezésnél Magyarországnak is ott kell lennie és a győzteseket megillető pozícióban érvényesíteni a magyar érdeket, amely a visszatért területek megtartása mellett esetleg újabb területek visszaadásában realizálódhat. A németek ugyanis állandóan hangoztatták, hogy a területi kérdések ügyét a győzelem után majd ismét elő kell venni és nyilvánvaló, hogy a velük együtt harcolók számíthatnak nagyobb „megértésre". Werth és a katonai vezetés más tagjainak ezen érvelése azonban nem győzte meg a politikusokat. Ők úgy vélték a háborúban nem szabad önként résztvevővé válni, nem Wert Henrik véleményét számos memorandumban foglalta össze, melyeket Bárdossy László miniszterelnöknek, illetve külügyminiszternek küldött meg. Werth memorandumait közli: Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához 1936-1945. V. kötet. Magyarország külpolitikája a nyugati hadjárattól a Szovjetunió megtámadásáig 1940-1941. Bp., 1982. május 6-ai memorandum 1097-1100., május 31-ei memorandum 1142-1143., június 14-ei átirat 1176-1179. (A továbbiakban DIMK V,)