Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)
Írások és emberek - Szászi Ferenc: Adatok Szabolcs-Szatmár megye lakosságának Magyarországon és megyén belüli vándorlásához
haza, így a tiszta veszteség a kivándorlás területén kb. 13 000 ember lehetett. 7 Szabolcs megyén kívül az egész régióból, a lakossághoz viszonyítva csaknem azonos arányban választották a kivándorlás útjait. Eközben a régió 3 közigazgatási egysége 1880-tól 1910-ig kb. 78 ezer emberrel, majd a két világháború közötti időben kb. 50 ezer lélekkel növelte az ország lakosságát. A magyarországi népszámlálás kezdetétől, az 1860-as évektől 1940-ig a vándorlások mérlegét - a természetes és a tényleges szaporodás egybevetése alapján - Sárfalvi Béla így összegzi: „A fővárost és Pest megyét együtt ez idő alatt csaknem 1,2 millió vándorlási többlet növelte. Valamennyi többi megye vándorlási mérlege negatív, de nagyságrendben nagyon különböztek. Az élen - az említett 1950. évi területre és népességre vetítve - Szabolcs-Szatmár áll 135 000 elvándorlóval. A vándorlók többsége falvakból szakadt ki, és a városok népességét gyarapította, azokét, amelyek már a XIX. század végén a vasútépítés során fő vonalakhoz jutottak és annak révén jelentős ipart is vonzottak. A városok mellett a nagyobb lélekszámú települések is vonzó hatást fejtettek ki". g II. Népesedési adatok Szabolcs-Szatmár megyében (1941-1949) Szabolcs-Szatmár mai területe hivatalosan 1950-ben alakult ki (1990. január 1-től Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) az 1923-ban létrehozott Szabolcs-Ung és Szatmár-Ugocsa-Bereg k. e. e. megyékből. Területe 1949-ben 5935 km 2 , az ország területének 6,4 %a, népessége 558 084 fő, az ország lakosságának 6,1 %-a volt. Ez a terület és az 1941. évre visszautaló népesség (546 629 fő) nem esik pontosan egybe az említett két megye összeadott területével és népességével, melynek magyarázatára a jegyzetben utalunk. További vizsgálódásunk az 1949-es 5932 km 2 területhez és az 194l-re megadott 546 629 fő népességhez kapcsolódik. 9 Az 1949. évi népszámlálás számsorai megyei vonatkozásban nem tartalmazzák az előző, az 1941. évi népszámláláshoz viszonyított természetes szaporodás mértékét és a vándorlási különbözetet. A lakosság tényleges gyarapodásáról vagy fogyásáról viszont községekig lemenőén tájékozódhatunk. 7 Szászi Ferenc: Az Amerikába irányuló kivándorlás Szabolcs megyéből az első világháborúig. Nyíregyháza, 1972. 56.; Uő: Kivándorlás Szabolcs megyéből a két világháború között (1920-1941). Nyíregyháza, 1992. 19-22. 8 Sárfalvi, 1965.45-47. 9 Az 1949. évi népszámlálás. 12. k. Összefoglaló eredmények. Bp., 1952. 33*.; - Az eltérő adatok lásd Thirring, 1941. 164-167.; - 1949. évi 1. k. előzetes adatok. Bp., 1949. 5-10.; - Vö. Frisnyák Sándor: Tájak és tevékenységi formák (földrajzi tanulmányok). Miskolc-Nyíregyháza, 1955. 199.; - Dikán Nóra: Szabolcs-Szatmár-Bereg története. In: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye monográfiája 1. Nyíregyháza, 1993. (a továbbiakban Dikán, 1993.) 484. „Szabolcs megye területéből Nyíradony Nyíracsád Hajdú megyei központi járáshoz, Polgár, Görbeháza, Újtikos, Tiszagyulaháza, Újszentmargita községek a Hajdú megyei polgári járáshoz, míg Prügy, Taktakenéz, Csobaj, Báj, Tiszaladány és Tiszatardos a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szerencsi, Hl. tokaji járáshoz, míg Vis, Zalkod és Kenézlő községeket a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei sárospatakijáráshoz csatolták. A két megye egyesítésének (Szabolcs- Ung és Szatmár-Bereg- Ugocsa) határideje 1950. március 15-e volt. "
