Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Írások és emberek - Szászi Ferenc: Adatok Szabolcs-Szatmár megye lakosságának Magyarországon és megyén belüli vándorlásához

A valóságos népmozgásra az ország egész területén is csak következtetni tudunk: egyrészt a tényleges gyarapodás vagy fogyás adataiból, másrészt az 1960., majd az 1990. évi népszámlálásnak a természetes és a tényleges szaporodásra vonatkozó adatai alapján. 3. táblázat Népszaporodás 1941-1948 Természetes szaporodás ¡11. fogyás Élveszületés Halálozás Vándorlási különbözei j Létszám 332 547 1 455 856 1 123 309 -443 822 % 3,6 15,6 12,1 -4,8 1 Az 1949. évi népszámlás szöveges elemzése - az 1960. és az 1990. évi népszámlálás 1941—1948-ra visszautaló adatait kerekítve - azt emeli ki, hogy a második világháború a polgári és a katonai népességében 1939 és 1945 között - a jelentéktelen születéscsökkenéstől eltekintve - legalább 420 ezerre becsülhető háborús halálesetet okozott. Majd az elemzés így folytatódik: „ ...a népességfogyás nyolc év alatt 1941-1949 között 110 ezres volt, holott a lélekszámnak a tényleg regisztrált 1941-49. évi természetes szaporodás alapján kb. 330 ezer fővel kellett volna emelkedni. A teljes népességhiány tehát kb. 450 ezerre tehető, sőt a két háború közöttihez hasonló ütemű természetes szaporulatot feltételezve az 5-600 ezret is elérné". A második világháború okozta veszteségek olyan nagyok voltak, hogy emiatt az 1941^49. évi - fogyásról tanúskodó adataiban - a természetes szaporulatnak a második világháború utáni megélénkülése teljesen eltűnik." Stark Tamás Magyarország második világháborús embervesztesége című munkájában összegzésként - a közvetlen módszerrel, a tételesen megállapított veszteségeket figyelembe véve - azt állapítja meg, hogy az összveszteség minden bizonnyal 500 ezer alatt van. A „külföldre elvándorlók" számát 460 ezerre, a „bevándorlók" számát 300 ezerre teszi, így a vándorlási veszteség -160 ezer fő. Ezek után az 1941. és az 1949. évi népszámlálási végeredményének kérdésköréhez tér vissza. A közvetett módszer alapján kétkedő gondolatait így fogalmazza meg. „Ahhoz, hogy 1949-re «csak» 110 ezres népességfogyás legyen 1941-hez képest - 660 ezer népességkiesést figyelembe véve - a természetes szaporodásnak 550 ezernek kellett lennie". Végül is hazánk második világháborúban elszenvedett emberveszteségéről ezt írja: „Hazánkdurván 600 ezer ül. 1 000 000fős vesztesége, valamint a 600 ezer embert érintő vándormozgalom, Magyarország népességének 1/10-ét teszi ki ".

n A Szabolcs-Szatmár megyei összesített népszámlálási adatok szerint az 1941. évi 546 629-es lélekszám 1949-ig 11 455-el gyarapodva 558 058 főre emelkedett. 10 Az 1990. évi népszámlálás 27. Demográfiai adatok I. k., 7. Bp., 1993. 11 Az 1949. évi népszámlálás 23. Bp., 1952. 18*—19*.; - Az 1960. évi népszámlálás 5. Demográfiai adatok. Bp., 1962. 9. 12 Stark Tamás: Magyarország második világháborús embervesztesége. Bp., 1989. 80.; - Vö. Für Lajos: Mennyi a sok sírkereszt? Püski Kiadó, New York, 1987. 49.