Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Sípos Ferenc: Töredékek Vállaj múltjából (A kezdetektől a Báthori család uralmának végéig)

paraszt szolga között. Különben a XVI. és XVII. században még a főnemesek sem restelltek a szolgaságot. Csakhogy az ő szolgaságuk nem a mai cselédségnek felelt meg"

u A pontos meghatározás Varga J. János érdeme: „A katonáskodó szervitorok rétegét a birtokaikat vesztett vagy a meglévőt oltalmazó nemesek, a fölemelkedés útját kereső kisnemesek és jobbágyi sorból származó, de nemesítést nyert elemek, valamint parasztkatonák alkották. "

89 Arra nincs adatunk, hogy a Báthoriak a törökök elöl elmenekült nemeseket telepítettek volna le Vállajon, katonáskodó jobbágyok - vagy ha tetszik, parasztkatonák - viszont, mint láttuk, már a XV század végén is éltek itt. Ők akkor alapvetően jobbágyként szolgálták urukat, de ha az úgy kívánta, védték az ecsedi uradalmat, támadták a szomszédos Károlyiak birtokait. 1526 után a két király belháborújában, a török elleni küzdelemben egyre inkább a katonai szolgálat került előtérbe: kialakult az adómentességet élvező szervitori réteg. (Például: Báthori András felfegyverzett jobbágyai - kihasználva Szapolyai János Lengyelországba menekülését - 1528 augusztusában ott voltak a Ferdinánd-pártiak Szatmár melletti táborában, uruk parancsára kirabolták a templomokat, kínozták a korábban János-párti lakosokat.

9

" Szeptember elején Báthori András 300 lovasával próbálta feltartóztatni a „lázadók" Szapolyai János hazatérését előkészítő támadását.

91

) A szervitorok nemcsak adómentességet élveztek, adományban is részesülhettek: 1534. április 7-én néhány meg nem nevezett személy közbenjárására Rozgonyi Katalin, Báthori András özvegye „megfontolás tárgyává tette" a Vállajon lakó Sípos János „ hűséges szolgálatait", s ezekért neki és örököseinek adományozta az említett faluban, a Kereknádas folyón lévő malomhelyet a malommal és az összes épületekkel együtt. Mindez az özvegyasszony fiainak, Báthori Andrásnak és Báthori Miklósnak a hozzájárulásával történt.

92 Báthori Miklós országbíró, császári és királyi tanácsos, Somogy, Szatmár és Szabolcs vármegyék főispánja már 1574-ben Sípos Andrásnak adta Vállajon a Kerekerdőalját (a földterület jellege nem derül ki az iratból). 1575. június 23-án ezt az adományt fiára is kiterjesztette, s birtokukban hagyta a Sípos András öccse halálával rájuk szállt rétet is. Mindezt később az Ecsedi Báthori család utolsó férfi tagja, Báthori István is megerősítette.

93 Sípos János és András ősei, mint láttuk, a XV. század végén fegyveres jobbágyok voltak, ők már szervitorok. (Az adománylevelek sem nevezik őket jobbágyoknak. Az adományozó 1534-ben Sípos Jánossal kapcsolatban a „circumspectus" jelzőt használja 88 Takáts Sándor: Régi idők, régi emberek. Bp., 1922. 29. 89 Varga J. János: Szervitorok katonai szolgálata a XVI-XVII. századi dunántúli nagybirtokon. Bp, 1981. 12. 90 Egyháztörténelmi emlékek, 1902. 394-395, 395-396. 91 Bucholtz, 1832. 253-254.; - Szalay, 1854. 81. 92 Lásd a 76. lábjegyzetet. 93 Báthori Miklós adománylevele Sípos András részére. Tagy, 1575. június 23. (1648-as másolat) MOL, Filmtár, 2225. doboz: U et C fasc. 13. nro. 13. Az ecsedi uradalom urbáriuma 63. (Lásd még MOL, A Károlyi család nemzetségi és fóti levéltára, P 392. Lad. 34/a. nro. 59. 160.)