Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)
Változás és folytonosság - Sípos Ferenc: Töredékek Vállaj múltjából (A kezdetektől a Báthori család uralmának végéig)
-jelentése: érdemes, okos, szemes, becsületes -, ami a polgárok titulusa. Ne mai értelemben vett polgárra gondoljunk, e szóhasználattal nyílván csak azt akarták érzékeltetni, hogy nem jobbágyról van szó. Sípos András társadalmi állapotára nincs utalás az 1575-ös adománylevélben.) Egy család elindult a felemelkedés útján... Maksay Ferenc a szervitorokat majorsági alkalmazottaknak vélte. 94 Hogy 1549-ben az ecsedi uradalom mely településein volt majorság, nem tudjuk. Az viszont kimutatható, hogy ott, ahol a XV. századi források fegyveres jobbágyokat neveztek meg, az adórovók 1549-ben szervitorokat találtak: pl. Dob (1), Gilvács (2), Terebes (1), Szoldobágyterem (3), Mérk (7), Fábiánháza (6), Ecsed (7), Kálmánd (11), Szentmiklós (1), Szaniszló (6), Vállaj (12), Vasvári (1), Domahida (1). Csak Tagyon nem volt szervitor (Bátor és Majtény nem szerepelt a rovásadó-jegyzékben). 95 Báthori Andrásnak 96 Szatmár vármegyében összesen 111 szervitora volt. 97 Puszták (desertae): valamilyen okból - kisebb-nagyobb tűzesetek, migrációs hullámok, túlnépesedés, örökösök nélküli elhalálozás következtében - üresen, lakatlanul maradt telkek. 9 * A „pusztásodás" 1554-ben kezdődött Vállajon, ekkor három telek maradt gazdátlanul. A következő évben már tíz telken hiányzott a jobbágykéz. Mindez lehet a korábbi háborús pusztítás következménye: a gyermekek, anyák elvesztése, a kedvezőtlen demográfiai összetétel most érezteti hatását. Ha viszont elköltözés eredménye, utalhat szegényedési folyamatra is. A szegények száma 1553-ban volt a legmagasabb (22), 1554ben 16 szegénycsaládot és 3 pusztatelket írtak össze, ami jelentheti azt is, hogy a szegények elköltözése miatt következett be a csökkenés (a szegények feltehetően féltelken laktak; a 6 hiányzó szegénycsalád féltelkei pontosan kiadják a 3 pusztatelket). 1555-ben tovább csökkent a szegények (10) és jelentősen megnőtt a pusztatelkek (10) száma, ebbe már az is belejátszhat, hogy a szolgák száma az 1553. évi 15-ről 1555-re - 1554-ből nincs adat - 12-re csökkent. Bíró (judex): megbízatása általában egy évre szólt; ő volt a falu vezetője, vigyázott a rendre, kisebb ügyekben ítélkezett, közvetítette a felsőbbség akaratát, helyismeretével segítette az adórovók, tizedszedők munkáját; adómentességet élvezett; csak az igen apró településeken nem volt bíró; ahol a jobbágyok nem egy urat szolgáltak, ott több bíró tevékenykedett. 99 A rovásadó-jegyzékek segítségével némi bepillantást nyerhettünk a vállajiak nehéz, küzdelmes, de ekkor még (1549-1555) békés életébe. A béke azonban nem tartott sokáig... Maksay, 1990. 1. kötet. 63, 72. Uo. 2. kötet. 719-742. Báthori András és Rozgonyi Katalin fia, Szatmár és Szabolcs vármegye főispánja, később tárnokmester, országos kapitány, erdélyi vajda, országbíró. Wertner, 1900. 14. Maksay, 1990. 2. kötet. 745. Maksay, 1990. 1. kötet. 66, 67, 68. Uo. 73, 74., 2. kötet. 717.; - Urbáriumok. XVI-XVII. század. Szerk. és a bevezető tanulmányt írta Maksay Ferenc. Bp., 1959. (a továbbiakban Urbáriumok, 1959.) 824-825.
