Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Írások és emberek - Fekete Zoltán: Fémpénzek Európában

amelyek szerint a tagországok egymás pénzeit kötelesek voltak beváltani. 1867-ben Románia, 1868-ban Görögország, 1873-ban Szerbia is csatlakozott az egyezményhez. Az I. világháború kitörése után a szövetség fokozatosan veszített a jelentőségéből, és 1927. január l-jével formálisan is megszűnt. Az Éremunió kézzelfogható eredménye, hogy a pénzeik alapegységeként elfogadott egy „korona, líra, frank, peseta" stb. úgy került forgalomba, hogy azok egységesen néztek ki formailag. Ez azt jelenti, hogy azonos súlya: 5,0 g, átmérője: 23 mm, vastagsága: 1,5 mm, anyaga: ezüst (835/1000 fin.), és mind körgyögyös kivitelben készült. Ha összevetjük a 13 ország pénzét, megállapítható, hogy 10 ország érmes előlapján az ország uralkodójának jobbra, illetve balra néző koronás mellképe, 2 ország érme előlapján állami szimbólum (Franciaország és Svájc) és 1 ország érme előlapján az ország címere található (San Marino), a hátlap mind a 13 esetben azonos „1" értékjelzőszám és a pénznem megnevezése. Az Éremunióhoz való csatlakozás és érmekibocsátás alapján az alábbi országok bocsátottak ki „közös pénzt": 1860-ban Svájc, 1863-ban Olaszország, 1866-ban Belgium és Franciaország, 1868-ban Görögország, 1869-ben Spanyolország, 1870-ben Románia, 1875-ben Szerbia, 1892-ben Ausztria és Magyarország, 1898-ban San Marino, 1900ban Liechtenstein és 1909-ben Montenegró. Ezen országok közül Montenegró és Szerbia időközben mint pénzkibocsátó ország megszűnt, de a történeti tapasztalatok arra utalnak, hogy ez csak a mostani állapotra irányadó, mert lehet, hogy rövid időn belül újra adnak ki saját pénzt. Véleményem szerint a Latin Éremuniót bátran tekinthetjük az euró előfutárjának, nem csak formai, de tartalmi megfontolás alapján is, sajnos manapság erről az intézményről egyáltalán nem hallani, ezért is bátorkodtam felidézni. Az európai fémpénzek táblázatát áttekintve mindenki kedve szerint vonhat le következtetést, hisz olyan sokszínűséget mutat akár az országok államformáját, a pénzek nevét, vagy a forgalomba kerülésének időpontját vizsgáljuk. Indokoltnak tartom külön áttekintését annak, hogy melyik ország mikor vezette be azt a pénzt, amit jelenleg is használ. Változásként csak a pénzreformot vettem figyelembe. Az adott országok pénzei természetesen cserélődtek anyagukban, nagyságukban, súlyukban, de ez magának a pénznek az átváltását nem jelenti. Gondolom, hogy ha az általunk legjobban ismert magyar körülményeket vizsgáljuk meg, akkor láthatjuk, hogy 1946-tól a fillér/forint sok-sok változáson ment át, (pl. hol köztársaság, hol népköztársaság, címer változatok, fillérek és a forintok anyaga, formája, pereme stb.) de ezek változatlanul azt a pénzt képviselik - a sajnálatos inflációtól függetlenül - amit ezen elnevezéssel hoztak forgalomba. így van ez a legtöbb európai országnál is, bár mint látni fogjuk, a legtöbb ország élt a pénzreformmal. Az európai fémpénzek forgalomba kerülésének évét vizsgálva megállapítható, hogy az 1850-ben forgalomba került svájci rappen/frant illeti az elsőség. Magyarország ilyen szempontból az előkelő 7. helyen áll az időrangsorban, ami igen dicséretes. Most nézzük meg Európa 60 országát a kibocsátás évsorrendjében: 1850. Svájc, 1874. Svédország, 1917. Portugália, 1924. Liechtenstein, 1925. San Marino, 1929. Vatikán, 1930. Törökország, 1946. Ausztria, Luxemburg, Magyarország, Olaszország, 1947. Albánia, Dánia, Ferörer-szigetek, 1948. Belgium, Hollandia, 1949. Németország, Spanyolország, 1952. Norvégia, Svaldbard, 1961. Szuverén Máltai Lovagrend, 1962. Franciaország,