Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Írások és emberek - Fekete Zoltán: Fémpénzek Európában

Monaco, 1963. Alandi Autonóm Állam, Finnország, 1971. Gibraltár, Írország, Man-sziget, 1973. Athos, Görögország, 1977. Guernsey Korona Állam, 1978. Észak-Ciprus, 1980. Azori-szigetek, 1981. Izland, Jersey Korona Állam, Madeira, 1982. Nagy-Britannia, 1983. Andorra, Ciprus, Málta, 1989. Alderney Korona Állam, 1990. Lengyelország, Románia, 1991. Észtország, Lettország, Litvánia, 1992. Bosznia-Hercegovina, Oroszország, Szlovénia, Ukrajna, 1993. Csehország, Macedónia, Moldova, Szlovákia, 1994. Horvátország, 1996. Belorusz, 1998. Spicbergen, 1999. Bulgária, 2000. Jugoszlávia, Moldáv Dnyeperentúli Köztársaság. A felsorolt országokból csak 56 tekinthető önálló kibocsátónak, mert négy állam: Aland Finnország, - Athos Görögország, - Ferörer Dánia, - Svaldbard Norvégia pénzét használja. Az Európai Unió új, egységes fizetőeszköze az euró. A közös valuta bevezetéséről szóló döntést az Európai Unió tagországainak képviselői 1992 februárjában írták alá a hollandiai Maastrichtban. 1995 decemberében az európai Tanács madridi ülésén született döntés arról, hogy a közös pénz neve euró lesz. Az eurót, mint számlapénzt, 1999. január l-jén vezették be azokban az európai uniós tagországokban, amelyek megfeleltek a Maastrichtban megszabott pénzügyi feltételeknek. 2002-ig a nemzeti valuták helyébe lépve az EU tagállamainak hivatalos fizetőeszközévé válik. A közös valuta előnyei a külkereskedelmi tevékenységgel foglalkozó vállalatok mellett érezhetőek lesznek azok számára is, akik az Unió területén utazni szeretnének, hiszen egyik országból a másikba utazva nem kell pénzváltással foglalkozniuk. Az euró bevezetése egyben azt is jelenti, hogy az EU tagállamaiban kezdetét vette a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakasza, amelyben az eurót ténylegesen bevezető tizenegy tagország (Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország) a pénzügyi politikában is a közösségi megközelítés elvét alkalmazza. A kimaradók közül Görögország 2001. január l-jén vezeti be az eurót, bizonytalan egyelőre Nagy-Britannia és Dánia helyzete, valamint Svédországé, amely a konvergencia kritériumait formálisan nem teljesítette, így önként marad távol. Hosszabb távon valószínűleg mindannyiuknak érdekükben áll majd a közös pénzhez való csatlakozás. Az Európai Unió országai által elfogadott menetrend szerint 2002 első félévének vége az a legkésőbbi időpont, amikortól az euró válik az egyedüli törvényes fizetőeszközzé az euró-övezet országaiban, ám készpénzként 2002 elejéig kizárólag a nemzeti valuták maradnak használatukban. A gazdasági élet szereplőinek, így a vállalatoknak és a fogyasztóknak a bankszámlák és készpénz helyettesítő eszközök esetében jó ideig választási lehetőségük lesz az euró vagy a régi nemzeti fizetőeszközök (márka, frank, líra, schilling stb.) között. Ezt a szabadságot mondja ki a „sem kényszer sem tiltás" elve, amely az euróra vonatkozó szabályozás vezérfonala. Nyilvánvaló, hogy hazánknak is alkalmazkodnia kell az új helyzethez, mégpedig oly módon, hogy csatlakozásunkig hatékonyan használjuk ki a közös európai pénz kínálta lehetőségeket, és felkészülünk az euró későbbi bevezetésére. A nemzeti valuták ténylegesen rögzített arányokban válthatók át, mind egymás között, mind az euróra, nincs önálló árfolyamuk sem egymással, sem más pénznemekkel szemben. Egy nemzeti valutában kifejezett összeget két lépésben számítanak át más nemzeti fizetőeszközre: először euróra, majd euróról a cél valutára.