Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Írások és emberek - Fekete Zoltán: Fémpénzek Európában

és az alapanyagul szolgáló arany finomságát. Ilyen pl. a színaranyból vert dél-afrikai (Dél-Afrikai Köztársaság) krügerrand. Sikeres a kincsképzésnek ez a formája, amikor az arany, mint vagyontárgy a hagyományos érem formájában jelenik meg. Érdemes azonban áttekinteni a mindennapokban használatos ismerős érmék változását is. Az első nagy lépés az volt, amikor kivonták a forgalomból az összes nemesfémből készített pénzérmét. Itt szeretnék utalni arra a körülményre, hogy szinte minden európai pénzkibocsátó ország napjainkban is kibocsát aranyból és ezüstből készült ún. emlékpénzeket a legkülönbözőbb alkalmakból, de gyakorlatilag ezek nem válnak a mindennapi pénzforgalom részévé, a legtöbb darab az éremgyüjtők (és a nem gyűjtők) berakójába kerül. Önmagában sem a papír, sem a fém mint anyag nem képvisel különösebb értéket, ezért azt, hogy egyes címletek miből készüljenek, sokkal inkább olyan tényezők határozzák meg, mint a tartósság, az előállítási költségek és a hamisíthatatlanság, nem pedig valamilyen egyéb, mély közgazdasági megfontolás. Az átválthatatlan bronzpénzt már a XIX. században is használták, de a XX. században már egyetlen fém pénz sem váltható be aranyra vagy ezüstre. Érdekes azonban, hogy a nemesfémek mekkora hatással vannak a modern, a fémértéknél nagyobb névértékű pénzérmék külsejére. A közepes címleteket általában ezüstszínű fémből gyártják, míg például az 1983-ban forgalomba hozott legmagasabb névértékű angol (Nagy-Britannia) érme, az egyfontos nikkel-vörösréz ötvözete kifejezetten az aranyra emlékeztet. Nemcsak a pénzérmék fémtartalma és tényleges értéke csökkent, de a kiskereskedelmi forgalomban egyre nagyobb teret engednek át a növekvő mennyiségű bankjegyeknek. Angliában a legkisebb címletű forgalomban lévő bankjegy 1900-ban az ötfontos volt, mely körülbelül negyvenötször ért többet 1996-os utódjánál, ami történetesen szintén ötfontos. Milyen a pénz Európában a XXI. századelő hétköznapjaiban? Eddig a nemesfémek használatának megszűnését a nagyelméletek kapcsán tekintettük át. Most tekintsük át, hogy Európában milyen fémpénzeket használunk 2001. január l-jén. A tényleges, és teljeskörü helyzetet táblázatba foglaltam. (Lásd az „EURÓPAIFÉMPÉNZEK2001. " táblázatot) A táblázat első látásra érthető, de bizonyos fogalmakat indokolt az egységes értelmezés érdekében meghatározni. Az első ilyen kérdés az ország neve. (A táblázatban az országnév alatt előbb a magyar elnevezést használom, majd a fémpénzeken írt ország-elnevezést értelemszerűen latin, cirill vagy görög betű szerint, vagy ezek közös feltűntetése esetén is latin betűs átírással.) A XIX. század elején, amikor arra törekedtek, hogy Európában kialakuljon a „közös pénz", még nem vetődött fel a kérdés, hogy ki a pénz kibocsátó. A válasz egyszerű volt: mindig egy ország. Az ország alatt: egy egységes államszervezetbe tartozó földrajzi területet a benne és rajta levőkkel együtt kell érteni. Ma már nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen Európa országinak és az itt létező államoknak pénzkibocsátó jogosítványai nem esnek egybe. Indokolt annak megvizsgálása, hogy mi a különbség pénzkibocsátás szempontjából az ország és az állam között. Az ország értelmezése nem változik a XIX. századi meghatározás óta. Most Európában több olyan állam van, mely vagy nem rendelkezik területtel, mint pl. a Szuverén Máltai Lovagrend, vagy valamely ország védnöksége alatt áll, mint pl. Svaldbard, mely Norvégia