Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Írások és emberek - Fekete Zoltán: Fémpénzek Európában

FEKETE ZOLTÁN FÉMPÉNZEK EURÓPÁBAN „A sárga fémet eredetileg azért választották pénznek, mert megbizsergette a vademberek fantáziáját. Értéke egyértelműen véletlenszerű és lényegtelen, és ez az anyag pénzünk értékének és ipari rendszerünk stabilitásának alapja. " D. H. Robertson, Pénz (1928) A provokatív hangvételű megjegyzés mögött a pénz alapproblémája bukkan fel a XIXXX. századi iparosodott társadalmakban. A két alapkérdés - mi a pénz legmegfelelőbb alapanyaga, valamint milyen mértékben lehet és kell a pénzt hatalmi eszközökkel szabályozni - végigkíséri a pénz történetének két utolsó évszázadát. A XIX. század eleje óta az első kérdésben jelentős változások mentek végbe. Európa pénzrendszereinek alapját akkor még a nemesfémek képezték. Egyrészt belőlük verték a pénzérméket, másrészt nemesfémben fejezték ki a bankjegyek értékét. Ezzel szemben a XX. század vége felé a pénzre mint fizetőeszközre a maga fizikai valójában sok esetben nincs is szükség. A pénzügyi tranzakciók csekk, hitelkártya és más eszközök, valamint korszerű elektronikus és számítógépes háttér segítségével egyszerű könyvelési eljárássá váltak. Készpénzkímélő pénzügyi eszközök természetesen már korábban is léteztek. Váltókról már a középkorban beszélhetünk. így pl. a kairói Geniza, - a fontos zsidó-arab dokumentum-gyűjtemény, amely többek között kereskedők leveleit tartalmazza a XI. századból - az abban az időben meglepően összetett bank- és pénzügyi rendszer részleteiről árulkodik. Váltóval nagy összegeket lehetett kiegyenlíteni, amelyeket óvadékkal biztosítottak és hitellevéllel utalták át. Ezt a rendszert a kereskedők és állami hivatalok egyaránt használták. Korábban ezeket az újdonságokat sokszor szélsőséges elvárások kísérték, például az, hogy a követeléseket mindig le lehessen hívni arany- és ezüstpénzben, amelyeknek a váltó csak kényelmes és alkalmi helyettesítője volt. Akkoriban a pénzt mint fogalmat tehát az arany és ezüst anyagával azonosították. Most, a XXI. század elején más a helyzet. A két nemesfém többé már nem a pénz vagy a csereérték szimbóluma, és sem a készpénzt, sem a hitelkártyát nem tekintik adott mennyiségű nemesfém helyettesítő eszközének. A brit bankjegyeken még mindig szerepelnek a következő szavak: „ígérem, hogy a bemutató kívánságára kifizetek ... font (azaz arany) összeget", dé a szöveg a múlt maradványa, a valós tartalmát lényegében elvesztette. Az elmúlt kétszáz évben a pénz értékének forrása alapvetően megváltozott. E folyamat során a pénz sokkal rugalmasabbá és talán kezelhetőbbé vált, de a nagyarányú fejlődést állandó elméleti viták és néha katasztrófák kísérték. Bár a nemesfémből készített pénzérmék a mindennapi forgalomból eltűntek, néhány ország előállít érméket az arany mint árucikk adásvételéhez. Ezeknek nincs névértékük, de feltűntetik rajtuk a súlyukat