Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)
Írások és emberek - Szászi Ferenc: Adatok Szabolcs-Szatmár megye lakosságának Magyarországon és megyén belüli vándorlásához
A tényleges szaporodás egyébként Budapesten volt a legnagyobb (36,41 %), a megyék között pedig Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyében (17,35 %). Ugyanekkor Beregben 17,00 %-ot, Szatmárban pedig csak 10,47 %-ot mutat ez a statisztika. 1880-1890 között Szabolcs megyében az összes polgári népesség körében a 13,35 %-os természetes szaporodás 28 580 fős növekedést jelentett. A 14,46 %-os tényleges növekedés következtében azonban 30 937 emberrel lett népesebb a törvényhatóság lakossága. Vagyis az említett tíz év végén a vándorlási különbözet 2357-es többletet mutat. A népszámlálási statisztikák tehát arról tanúskodnak, hogy Szabolcs megye ebben az évtizedben több embert fogadott be, mint amennyivel gyarapította a magyarországi megyék és városok lakosságát. Szatmárban a 13,07 %-os természetes szaporodás 38 318 fővel növelte volna az összes polgári lakosság számát, a 10,47 %-os tényleges szaporodás azonban azt mutatja, hogy a megyéből az említett 10 évben 7642 fő elvándorolt, így a lakosság száma csak 30 676 emberrel növekedett. Bereg megye a 26 898 fős természetes szaporodásból 800 lakost veszített - az említett periódusban - a népességmozgás során, így lakosságának száma 26 098 személlyel növekedett. Ez azt jelenti, hogy Szatmárban és Beregben már a jelzett tíz év végpontján a táblázatban kimutatott létszámot elveszítették. Az 1900. évi népszámlálás szerint - a magyarországi megyékhez viszonyítva - már Szabolcs megyében volt a legnagyobb a természetes szaporodási arány. 1890-től 1900ig a 20,3 %-os természetes szaporodásban Szabolcs megyét Bereg 19,3, Ung 18,8, Zemplén 17,4 és Szatmár 13,66 %-kal követte. Szabolcs megyét a 17,7 %-os tényleges növekedésben is csak Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye előzte meg 20,3 %-os gyarapodással, és Borsod megye Miskolccal együtt közelítette meg a 17,6 %-os növekedéssel. Az országos átlagnövekedés ugyanakkor csak 11,3 % volt. Az 1900-as népszámlálási statisztika azt mutatja, hogy Szabolcsban a természetes szaporodás alapján (1890-től 1900-ig) 49 778 fővel nőtt volna a polgári és katonai népesség összesen, a tényleges szaporodás azonban 43 497 fős volt, a kiszámított természetes szaporodásnál 6281 emberrel kedvezőtlenebb. Szatmárban 5185 (Szatmárnémetivel együtt csak 1204) Bereg megyében pedig 6325 ember volt a veszteség, akik a belső elvándorlás útjain igyekeztek megélhetést találni. 1900 és 1910 között megyéinkben a természetes szaporodása még mindig igen magas volt, Szabolcsban 16,7 %-os, Beregben 17,1, Szatmárban 12,56 %-os. Bereg és Szabolcs megyét csak Máramaros előzte meg 18,14 %-os szaporodással. Szabolcs megye tényleges növekedése azonban tíz év alatt 17,7%-ról 10,8%-ra esett vissza. Ez azt jelenti, hogy a természetes szaporodásnál, a 48 195 leieknél a tényleges szaporodás 17 049 fővel kevesebb, 31 146 fő volt. Szatmár vármegyében a veszteség 22 952 (Szatmárnémetivel 17 112), Bereg megyében pedig 8902 fő völt a Budapestet és más városok, megyék lakosságát gyarapító elvándorló. 1910-től 1920-ig a jelzett közigazgatási egységek népmozgásának vizsgálatánál — a feldolgozott népszámlálási statisztikák adatai alapján — szükségesnek látszik kiemelni, hogy Szabolcs megye területe a trianoni békekötés előtt 4637 km 2 volt, amelyből elveszített 69 km 2-t, a régi terület 1,5 %-át. Trianon hatása a megye népességének számán is mérhető: az 1910-es 319 818 fős lakosságszám 3479 fővel (1,1 %) csökkent.
