Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)
Írások és emberek - Szászi Ferenc: Adatok Szabolcs-Szatmár megye lakosságának Magyarországon és megyén belüli vándorlásához
A megkisebbített 4568 km 2-es területen, 1910-1920 között a lakosság 17 344 emberrel, 333 683 fősre emelkedett, 5,5 %-kal nőtt. Az 1910 és 1920 közötti időszakban a tényleges szaporodás a kiszámított 30 676 fő természetes szaporodástól 13 332 emberrel (9,7%) kevesebb. Az 1920. évi népszámlálási statisztika Szatmár megye lakosságát az el nem csatolt területen 109 412 lélekszámban adja meg, tehát a természetes szaporodás 1910-től 7,3 %, a tényleges gyarapodás azonban csak 0,2 % volt. Bereg megye lakosságáról azt találjuk, hogy 1910-ben lakossága a megmaradt területen 26 283 fő volt. Ez a szám 1920-ra 25 265 lélekszámra csökkent. A természetes szaporodás ugyan 8,0 % volt, a tényleges helyzet azonban -3,9 %-os apadást, csökkenést mutat, vagyis 998 emberrel a maradék lakosság száma is visszaesett. Azok a közigazgatási egységek, amelyek népesedési viszonyaira a két világháború közötti időszakban utalni kívánunk, a trianoni békeszerződés előtti Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Bereg és Ung vármegyék területén alakultak ki. Szabolcs vármegye területe mint említettük - 1910-ben 4637 km 2 , lakosainak száma 319 818; Szatmár területe 6104 km 2 , lélekszáma 361 740; Bereg területe 3783 km 2 , 234 943 lakossal; Ugocsa területe 1213 km 2 , népessége 91 755 és Ung területe a történeti Magyarországon 3230 km 2 , lakosainak száma pedig 162 089 volt. A békeszerződés Szabolcs megyének 98,5 %-át, Szatmárnak l A körüli területét, 28,4%-át hagyta meg Magyarországnak. Bereg megye régi területéből 21,1 %, Ung megyéből 0,5% és Ugocsa megyéből pedig 0,1 km 2-nyi lakatlan terület maradt a magyar fennhatóság alatt. A lakossági veszteség aránya Bereg megye kivételével valamivel kisebb volt a területinél: Szabolcs megye lakosságának 98,9 %-a, Szatmár vármegyének 30,7%-a és Ung megyének 0,8 %-a maradt meg a trianoni határok között. Bereg megye lakosságából azonban 11,1%-ot, kevesebbet hagytak meg, mint területéből. Az 1923. évi 35. törvénycikk alapján a részben megmaradt két beregi (mezőkaszonyi és tiszaháti) járás összevonásából létrehozták a vásárosnaményi járást. 21 bereg megyei községet viszont Szatmár megyéhez csatoltak, ezzel megszervezték Szatmár, Ugocsa és Bereg közigazgatásilag egyelőre egyesített (továbbiakban k. e. e.) vármegyét Mátészalka székhellyel. E törvény kapcsán Szabolcs megyével egyesítették a megmaradt Ung megyét, illetve a nagykaposi járás két községét, Záhonyt és Győröcskét, Bereg megyéből pedig Szabolcs és Ung k. e. e. megyéhez csatolták Nagylónya, Kislónya, Mátyus és Tiszakerecsen községeket. A vizsgált térségben, 1920-1944 között közigazgatásilag két megyéről kell beszélnünk: Szabolcs és Ung, valamint Szatmár, Ugocsa és Bereg k. e. e. megyékről. 4 4 Gyarmathy Zsigmond: Vásárosnamény járási székhely. In: Találkozás Bereggel. Szerk. Mező András. Vásárosnamény, 1978. 234.; - Szászi Ferenc: Gazdasági-társadalmi viszonyok fő jellemzői Szabolcs, Szatmár és Bereg megyékben (1890-1944). Stúdium, Nyíregyháza, 1994. 1.
