Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)
Írások és emberek - Novák Veronika: Roma oklevelek és kiváltságlevelek az Esterházy család levéltárában
Doboczky Ádámnak, a semptei uradalom prefektusának és más tisztviselőinek pedig megparancsolta, hogy a nevezett muzsikusokat semmiféle teherrel ne merészeljék terhelni, hogy a zenéléssel jobban tudjanak foglalkozni. Az oklevelet 1755. július 14-én újból megerősítette. A papírra írt kiváltságlevél Esterházy Ferenc sajátkezű aláírásával valamint nádori pecsétjével van hitelesítve. A felsorolt oklevelekből kitűnik, hogy az Esterházy család tagjai már a 17. és a 18. században igyekeztek az uradalmaikon élő roma lakosoknak a megélhetési lehetőséget biztosítani. Olyan jogokkal ruháztak fel őket, hogy szokásos mesterségeiket, főleg a kovácsolást szabadon űzhessék és ennek érdekében birtokaikon szabad vándorolást biztosítottak számukra. A birtokaikon élő romák közül rendszeresen választották a vajdát, aki hosszabb időn át is betöltehette ezt a tisztséget. Ezek, mint látjuk, Galánta környékén a Vörös, Oláh és Horváth családokból kerültek ki leginkább. Úgy tűnik, hogy a 17. században még az összes uradalmaikon élő romának egy vajdája volt, de a 18. században ez módosult, hiszen olyan oklevelet is ismerünk, amelyben a vajdai kinevezés egy megye területére vonatkozik, nemcsak annak egy uradalmára. A romáknak kiadott oklevelek azt is bizonyítják, hogy azok vajdája rendelkezett bizonyos bírói hatalommal is. A vajdáknak a hozzájuk tartozó romák engedelmességgel tartoztak, s nem hagyhatták el őket. Az általunk ismertetett oklevelek és kiváltságlevelek bizonyítják azt is, hogy az Esterházy család a romák környezetében élőket is igyekezett a velük szembeni toleranciára nevelni. Több oklevél nemcsak az uradalom tisztjeit szólítja meg, hanem a városok, falvak elöljáróit, katonai tisztviselőket és a „többi rendet", vagyis más nemeseket is. Az 1773-ban elrendelt Pozsony megyei roma összeírásokban az Esterházy család földesúri körébe tartozó mezővárosokban és falukban a romák megélhetési forrásaként főleg a muzsikálás van feltüntetve, 2 " teljes mértékben érvényes ez a galántai 15 roma családra, valamint a szeredi romákra is. Az összeírásban mindannyiuk foglalkozásául a muzsikálás szerepel, ugyanakkor a gyermekeikről is feltünteti az összeírás, hogy azok zenét tanulnak. Talán ennek tudható be, hogy Galántáról és környékéről több ismert cigányprímás származott a 19., de még a 20. században is. 21 A 19. század kilencvenes éveiben pedig a galántai vasútállomásra befutó gyorsvonatokat is cigányzene köszöntötte. A 19. században a Galánta környéki zenészek Budapesten, Bécsben és Pozsonyban is ismertek voltak. A 18. századi roma összeírásokat részletesebben szemügyre véve feltűnik az is, hogy ma a legtöbb esetben ugyanazon családnevekkel találkozunk az egyes községekben, mint a 18. században, vagyis több mint kétszáz éven át maradtak fenn az egykori Pozsony megye községeiben az összeírásban feltüntetett családnevek. Ebben minden bizonnyal szerepet játszott az Esterházy család gazdasági politikája is. A család tagjai, mint azt az 1751-ben öt muzsikus számára kiadott kiváltságlevél is bizonyítja, kedvelték a jó zenét és minden bizonnyal a jó szórakozást is, aminek valószínűleg addig nem tapasztalt formájával éppen a romáknál találkoztak. Az udvari muzsikusi rangra emelés pedig egy kiváló muzsikus tradíciót indított el, amely hatással volt a régió zenei hagyományaira, fejlődésére. Közismert tény, hogy a híres galántai Mihók banda zenéjének ismeretében írta Kodály Zoltán Galántai táncait. 20 Állami Területi Levéltár Pozsony, Pozsony megye, roma összeírások. 21 A 19. század végén ilyen volt a híres Mihók banda. Lásd a 6. számú jegyzet alatt idézett művet.
