Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)
Változás és folytonosság - Szakály Sándor: Trianontól Párizsig (Magyarország lehetőségek és kényszerek között, 1920–1947
politikai sikerei nem lettek, hiszen a felvidéki sikeres hadjáratot követő visszavonulás szétzilálta a haderőt és bekövetkezett a Tanácsköztársaság elkerülhetetlen bukása. 3 Miközben Budapesten még a kommunista-szociáldemokrata kormány volt hatalmon, az ország megszállt területei egy részén a nemzeti erők szervezkedtek. 1919 júniusában Szegeden az ellenforradalmi kormány felhívására megkezdődött a Nemzeti Hadsereg szervezése, 4 amely 1919 augusztusában - antant jóváhagyással - bevonult a Dunántúlra, és ténylegesen az egyetlen meghatározó magyar katonai erő lett. A Nemzeti Hadsereg Fővezére, a Szegeden még hadügyminiszteri tisztet betöltő nagybányai Horthy Miklós altengernagy, az osztrák-magyar haditengerészet utolsó parancsnoka lett, aki így kulcshelyzetbe került. Mind a magyarországi politikai erők, mind az antant hatalmak előtt egyértelművé vált, hogy nélküle nem képzelhető el a kibontakozás Magyarországon! Miközben a belpolitikában, az egymást sűrűn váltó kormányok ellenére is megindult a konzervatív alapon történő „visszarendeződés", Párizsban, illetve környékén folytak a nagyhatalmak tárgyalásai a világ újra történő felosztásáról, új határok és új államok létrehozásáról. A tárgyalásokba a legyőzött felek is bekapcsolódhattak, bár szerepük és lehetőségük erősen korlátozott volt. Érdemi munkát küldötteik nem végezhettek, szavukat alig hallathatták. A magyar békedelegáció 1920. január 6-án érkezett Párizsba, Apponyi Albert gróf vezetésével és néhány nap múlva tanulmányozás céljából kézhez vehette az ún. „békeszerződés tervezetét". A tervezet a legpesszimistább várakozásokat is felülmúlta. A magyar küldöttség által remélt etnikai határok helyett a mindenkori szomszédok érdekeit szem előtt tartó tervezet készült, amely hol a földrajzi, hol az etnikai, hol a történelmi, hol a gazdasági elvet érvényesítette, de egyben következetes volt: Magyarország hátrányára! 5 3 A Magyarországi Tanácsköztársaság, illetve a Vörös Hadsereg történetére vonatkozó feldolgozások többsége az 1960-as évek eleje és az 1970-es évek vége között jelent meg. Ezek közül említést érdemelnek: Hajdú Tibor: Tanácsok Magyarországon. Bp., 1958.; Uő: A Magyarországi tanácsköztársaság. Bp., 1969.; - Liptai Ervin: A Magyar Tanácsköztársaság. Bp., 1979. Harmadikjav. kiadás.; Uő: Vöröskatonák előre! A magyar Vörös Hadsereg harcai, 1919. Bp., 197. Második kiadás.; - Siklós András: Az 1918-1919. évi Magyarországi forradalmak. Források, feldolgozások. Bp., 1964. 4 A Nemzeti hadsereg szervezéséről a szegedi ellenforradalmi kormány hadügyminiszterének 1919. június 6-án kelt 40/1919-1. számú rendelete intézkedett. A rendelet szövegét lásd Csak szolgálati használatra! Iratok a Horthy-hadsereg történetéhez 1919-1938. Szerk. és jegyzetek. Hetes Tibor - Morva Tamásné. Bp., 1968. 57-61.; - A hadsereg történetének feldolgozása Pataki István tollából jelent meg, a szemléletében már meghaladott munka számos adatot tartalmaz. Pataki István: Az ellenforradalom hadserege 1919-1921. A hadsereg szerepe az ellenforradalmi rendszer kialakításában és megszilárdításában Magyarországon (1919. augusztus 1921. július). Bp., 1973. 5 A trianoni békediktátum, illetve a tárgyalások kérdését számos munka dolgozta fel. Ezek felsorolása helyett a korabeli dokumentumokból összeállított kötetre utalnék, amely érzékelteti a kérdést és adnak hiteles képet a „trianoni békéről". Sorsdöntések. Összeáll, szerk. az előszót és a magyarázó szövegeket írta: Gerő András. Bp., é.n. 163-292.
