Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)
Helytörténet - Kujbusné Mecsei Éva: Miből váltakozott meg földesuraitól Nyíregyháza? (A város és városiak vagyonképessége a XIX. század elején)
városi konyhát, a város hivatalos ügyeinek intézői — akiknek száma a város növekedésével egyenes arányban nőtt — már pénzben kapták honoráriumukat. A város kasszájából a tisztviselők salláriumára és a város cselédjeinek (bakterek, hajdúk, kocsisok, kovács, kéményseprő, órás stb.) konvenciójára pl. 1799-ben 494, 1807-ben 1970, 1818-ban pedig 4860 rénes forintot fizettek ki. A mind több pusztát bérlő, egyre élénkebb országos vásárokat rendező Nyíregyháza gazdálkodása a század végére mind szélesebb körűvé vált. A városlakók életének, a város gazdálkodásának a szervezése az állandósuló, az ügyeket folyamatosan irányítani tudó testület felállítását kívánta meg. így került sor 1793-ban a 40 állandó tagú választott közönség, az ún. electa communitas megszervezésére. 8 A communitas a teendőktől függően tartott ülésein döntött a tisztségviselők által felterjesztett ügyekben. A népes elöljáróság és a tisztségviselők tekintélyes jövedelmet biztosító regálékat kezeltek: az 1757-es szerződés árendába adta a nyíregyháziaknak a földesurak malomtartási, ital- és húsmérési jogát, ami 1786-ban a vásártartással, majd a tizeddel is kibővült. Az árenda összegét az általában három évenként kötött szerződések szabályozták. A legjelentősebb bevétel a kocsmáitatásból származott. A betelepüléskor a helységben csak egy, 1770-ben már három kocsmaház (a nagyvendégfogadó, ill. az alsónak és felsőnek nevezett) állt. A XIX. század elejére féltucatnyira nőtt a kocsmák száma. A régiek mellé felépült a serház, a Morgó és a Sas is, sőt a pusztákon álló csapszékeket is árendálta, majd az arra érdemes nyíregyháziaknak bérbe adta az elöljáróság. A regálé benefíciumok közül évről évre növekvő bevételt jelentettek az országos vásárok is, hiszen Nyíregyháza földrajzi fekvése lehetővé tette azt, hogy gyűjtő-elosztó központként a környék gabonafeleslegének eladóhelyévé váljon. A négy vásár közül a látogatottabbak, és ezáltal jövedelmezőbbek a májusban és szeptemberben tartottak voltak. A sokadalmak bevételének nagy része a helypénzből, 9 valamint a vásárra hajtott állatok legelésbéréből, a városi mértékek (vékák, rőfök stb.) bérbe vételéből és a büntetéspénzből állt. A város vásárvámból származó bevétele pl. 1796-ban 289, 1801-ben 531, 1813-ban 1969 rénes forint volt. A város az újratelepítéstől folyamatosan fejlődött és gyarapodott, de nagy patrónusának, gróf Károlyi Ferencnek a halálával (1758) kedvezményei korlátozódtak. Bár az örökösök 1 " a korábban szerződésbe foglaltakat teljesítették, ugyanakkor újabb kedvezmények helyett mind nagyobb terhet igyekeztek a nyíregyháziakra róni. Károlyi Antal pl. igényt tartott volna a karácsonyi adóra, gazdánként két nap szolgálatra, ill. azt szerette volna, ha minden külön kenyeres gazda, sőt a zsellérek is fizették volna az egy aranyat. A város tiltakozásának és kérvényeinek eredményeként nem került sor sem ezek bevezetésére, sem az úrbérrendezésre. A gazdasági fejlődést egyre inkább korlátozták az olyan földesúri intézkedések, mint a taksa és a szolgálat megváltási összegének emelése, a boltárenda kivétele a városi árendából stb. Ráadásul a két birtokos fél közötti súrlódások során felmerült a város megosztásának kérdése is. Ez pedig megváltoztatta és korlátozta volna az eddig kialakult gazdálkodási és igazgatási rendet. A város vezetői ezért 1802-ben úgy döntöttek, hogy eddigi kedvezményeik megtartásának 8 A communitas tagjai, akik életük végéig viselhették tisztségüket, nem kaptak rendszeres fizetést, csak egy-egy ügy elintézése során napidíjat, de éppen úgy megillette őket a természetbeni juttatás (a pascuumon lévő dinnye-, tengeri-, krumpli-, paszulyföld, ill. néhány állatuk ingyen való legeltetése), mint a tiszségviselőket. 9 A helybelieknek nem kellett helypénzt fizetni. 0 Palocsayné részéről a Dessewffyek és Károlyi Antal
