Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Előadások 1848–1949-ről - Galambos Sándor: „A Kárpátok lejtőin komoly dolgok készülődnek” (Egy német város lapjai a magyar szabadságharcról)

tiszántúli hatalmas győzelméről, amely a valószínűtlenség bélyegét viseli magán. Ez Haynau jelentését tartalmazta: „ 13-án Görgey 30 000-40 000 emberrel feltétel nélkül megadta magát. " Az újságíró sok oldalról igyekezett bizonyítani, hogy ez nem lehet igaz. Először is lehetetlen, hogy a futárszolgálat 3 nap alatt Pozsonyba érjen, ahonnan talán a sürgöny jöhetett, különösen most, amikor az utak mentén gerillák tanyáznak. Haynau előző sürgönye is csak 7 nap alatt ért Bécsbe. Másodszor felfoghatatlan, hogy Görgey, aki még a napokban Miskolc alatt vert meg egy orosz seregrészt, ilyen hirtelen Világosnál teremjen. Harmadszor elképzelhetetlen, hogy egy ilyen nagy létszámú sereg feltétel nélkül megadja magát, „ kivált egy olyan bátor nép, mint a magyar, és Görgey vezetésével. " Negyedszer Arad alatt állomásozik Dembinski 80 000 fős serege, neki is lett volna egy-két szava az összecsapáshoz. Továbbá az is kétségeket támaszthat, hogy a plakáton nem tüntették föl, honnan jött a sürgöny, és kinek adta meg magát a magyar sereg. Az újságíró arra gyanakszik, hogy „ az osztrák kormány szükségesnek látta a [bécsi] lakosságot, amelyik a magyar sereg Komáromtól Bécs felé történő mozgása miatt nagy izgalomban van, egy óriási hazugsággal megnyugtatni... csak ezt oly otrombán és ügyetlenül tették, hogy kevesen hitték el. " A rövid, műfajából következően elvileg tárgyszerű, de gyakran tévedésektől sem mentes tudósításokból is sokszor kiderül a közlő véleménye, szimpátiája. E szempontból meghatározó, honnan származik a tudósítás. Az Anzeiger leggyakrabban bécsi, ritkábban prágai forrást használt föl. Ezért itt sokszor az osztrák fél nézőpontjából mutatták be az eseményeket. Sokoldalúbban tájékozódott a Wochenblatt, amely viszont szinte mindig a magyarok oldaláról szemlélte a történéseket. Ha a magyarok vereséget szenvedtek, akkor kedvezőtlen, rossz hírről írtak, ha a magyarok győztek, akkor azt az események jó irányú alakulásaként kommentálták. A mindkét lapban megtalálható szép számú történeti áttekintésből, helyzetelemzésből, prognózisból már expressis verbis kiderül, hogy a németek rokonszenvet tápláltak a magyarok, illetve a magyarok harca iránt. Nemcsak azért, mert ekkor zajlott a küzdelem a német egység megteremtéséért, s ebben Ausztria hátráltatónak, gátló tényezőnek bizonyult, hanem azért is, mert úgy látták, hogy a Kelet-Európa felől terjeszkedő szláv tenger elleni védőgát szerepét töltheti be a magyarság. De a németek nem csupán az ellenségem ellensége az én barátom elve alapján pártolták a magyarok mozgalmát. Az iserlohni publicisták, akik a sajtó törvényszerűségei alapján a közvéleménynek nemcsak alakítói, hanem tükrözői is voltak, úgy ítélték meg, hogy Magyarország völgyeiben és a Kárpátok lejtőin komoly dolgok készülődnek, világtörténelmi jelentőségűek. Itt a despotizmus elleni keleti szabadságharc folyik, amelynek vezetője „a nyugat-európai kultúra legszélén fekvő" Magyarország, amely még 1849 közepén is táplálja a lángot, hogy a népek a szolgaság állapotából független, önálló helyzetbe kerüljenek. A németek tehát — ahogy a két sajtóorgánum írásaiból is kiderül — nemcsak saját szempontjukból, saját érdekkörük szerint álltak ki az osztrák és az orosz önkényuralom ellen küzdő szabadságharc mellett, hanem azért is, mert az — felfogásuk alapján — az összeurópai szemszögből is hasznos módon teszi lehetővé a nyugat-európai kultúra elterjesztését. Az általában a demokratikus fejlődés magasabb fokán álló, de egységes államnemzetet az események idején még nem alkotó németek mind a két, Magyarország ellen harcoló despotikus rendszer bukását szerették volna elérni. Nemcsak Oroszország, hanem Ausztria is rászolgált az elbukásra, mivel nemcsak a német egységnek és nagyságnak meghiúsítója, hanem az uralma alatt élő minden népnek csendőre és börtönőre. Ugyanakkor a németek feltették maguknak a kérdést, mi a feladatuk az általuk várt és remélt fordulat bekövetkezése esetén? A válaszuk az, hogy a német-osztrák tartományokat ki kell menteniük az államok katasztrófájából.