Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Előadások 1848–1949-ről - Takács Péter: „... az én csekélységem is befolyást gyakorolt...” (Krasznay Péter visszaemlékezései 1848–1849-re)

történelmi értékűvé, hogy a túlzásokat elkerülő, mértéktartó visszaemlékező 1848 júniusától 1849. október 5-ig, a komáromi vár feladásáig — előbb a 10. honvédzászlóalj közlegényeként, majd a 25. honvédzászlóalj „baka-káplár"-jaként, Buda bevételétől pedig a 48. honvédzászlóalj hadnagyaként — néhány hétig Rakovszky Sámuel őrnagy segédtisztjeként maga is aktív részese volt a szabadságharc fegyveres küzdelmének, egy napra sem távozván el a zászlóalj kötelékéből. A „napló", de ezt követően nevezzük következetesen emlékiratnak, a történelemben cselekvőknek azt a „rétegét" állítja az utókor elé, amelyik szervezetten tevékenykedik, többnyire önkéntes vállalása következtében célirányos, és tudatosan azonosul az elérendő céllal, de a nagy döntésektől, a célmegjelölésektől távol maradt. Végrehajtója a politikai akaratnak, de mérföldnyivel közelebb van a föld népéhez, mint a politikai és katonai döntéshozókhoz. A történelmet azonosulása ellenére is inkább cselekvően elszenvedi, semmint irányítja. A középgimnáziumi végzettséggel jogi tanulmányokat kezdő, honoráciori pályára készülő, a 18. életévét még be nem töltő fiatal altiszt szemén, eszén, szívén és élményein átrezegtetett forradalom és szabadságharc varázsolódik elénk. Olyan altiszt élményei, aki önerejéből akar tisztté emelkedni, de 1848 júniusától 1849 júniusáig meg kell elégednie a káplársággal, és ami ezzel együtt jár, a besorozott vagy önkéntes honvédek sorsánál, életénél legfeljebb egy árnyalatnyival jobb élettel. A beszállásolások során, a téli vonulások, az őrállások, a rohamok, a felderítések idején, a porcióosztáskor, az egyenruhák megválasztásakor ott a helyük a közlegények között. Kunyhó, szabad ég, szalmakazal, szénaboglya, paraszti viskó, juhhodály, istálló volt a fekhelye, s a rendre visszatérő gulyás a menüje. A tisztek szidalma őket érte előbb, s a csatában nekik illett a közhonvédek előtt menetelni. Az emlékirat az ebben a pozícióban szerezhető honvédélményeket, írhatnám: a honvédhétköznapokat idézi, zokszó, panasz nélkül, némi derűvel, jószívű azonosulással, bölcs epikai áradatban. Krasznay Péter 1830. szeptember 15-én született,

5 tehát a forradalom és szabadságharc idején 18-19 éves. A közfeladatokkal magát már generációk óta elkötelező középnemesi családból származik. A családnak ősi jogon Gömör, Szatmár és Szabolcs megyében vannak birtokai, de ahhoz nem elegendő mennyiségben, hogy jobb sorsban lévőnek tudhassa magát. Hosszabb távon kiemelkedést vagy egyszerűen csak a paraszti sorba süllyedéstől való menekvést a közhivatalok ellátásához szükséges — főleg jogi — ismeretek megszerzése, és a középnemességhez illő közhivatal vállalása jelent a Krasznay család férfitagjai számára. Krasznay Péter ezt nem tudatosította magában. Annál inkább az apja, aki kemény kézzel irányítja fiai tanulását. Krasznay Péter élete 1848-ig ebben a szellemben formálódik, s ez a szellemiség határozza meg 1848-1849-es létét is. Megélt honvédélményeit is ezen a szinten dolgozza fel önmagában. Ahol e fölé a közeg fölé emelkedik, vagy a történelem ezen szférája fölötti dolgokról elmélkedik, azt részben hallomásból, az események lezárulta utáni szóbeszédből, publicisztikai írásokból, mások visszaemlékezéseiből, az eseményekkel, történésekkel kapcsolatos publicisztikai-, legfeljebb „szakirodalomból" merítette, vagy spekulatív okoskodással következtette ki. A spekuláció terén azonban már kevésbé otthonosan mozog, s az emlékirat ezen „ kiszólásaiban ", „elmélkedéseiben" könnyen tetten érhető a „másodkezűség", a másoktól kölcsönzött gondolat. Nem elhanyagolhatók azonban a visszaemlékezésnek ezek a passzusai sem, mert éppen ezek a részek világítanak rá a társadalom egy viszonylag szűk — esetünkben a formálódó magyar értelmiség, honoráciori réteg, a dualizmus kori dzsentri — rétegének a történelmi tudatot formáló gondolkodásának belső mechanizmusára. Szociológiai, társadalom-pszichológiai folyamatokat érünk tetten e részletekben. Tetten érjük a megtörtént '48-49-nek az emlékeknek