Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Előadások 1848–1949-ről - Czövek István: A magyar 1848–49 és Európa

Blackwell többször figyelmeztette 1848^19 folyamán a magyar kormányt „egy külföldi diplomata" intrikáira.

46 Ez az intrikus személy minden valószínűség szerint Ponsonby volt. Blackwell újabb fontos megbízatása 1849. július 2-án kezdődött, amikor is a bécsi brit nagykövetség ügyvivőjén keresztül a Magyarországgal kapcsolatos hírek megszerzését bízták rá. „ Úgy tűnt Őfelsége kormányának, hogy [Blackwellnek] lehetőségében áll, hogy a Magyarországon most zajló fontos eseményekről informálódjék, s azokat továbbítsa, jobban mint Őfelsége azokat más, hagyományos forrásokból beszerezni képes lenne. "

4J Abból kiindulva, hogy egy erős Ausztria megléte szükséges követelménye az európai erőegyensúlynak helytálló — Kabdebó szerint — a magyar kérdést illetően Palmerston véleménye megváltozott. Három szakaszra lehet így bontani a palmerstoni politikát: első 1848 végéig tart, amikor is az eseményektől való távolmaradás volt a cél. A második az orosz beavatkozással függ össze, hiszen ez európai szintűvé emelte a konfliktust. A harmadik, amikor Palmerston megbizonyosodhatott Ausztria úgymond kétszínűségéről, ez Blackwell dokumentumai alapján is megtörténhetett.

48 Ugyanakkor éppen ő idézi Szemere Bertalan felvetését is, aki azt mondta Blackwellnek: „Lord Palmerston miért nem küldte és hatalmazta fel önt az orosz intervenciót megelőzően, hogy tárgyaljon velünk. Pártot alapíthattunk volna... egy héten belül, s belemehettünk volna mindenbe az ésszerűség határán belül, hogy megvédjük az országot az orosz inváziótól. "

49 Maga a szerző is megkérdőjelezi az 1840-es évek brit külpolitikájának magyar eseményekkel kapcsolatos hasznosságát, s ezt a véleményt tovább erősíti Waldapfel: „Angliától alig volt mit remélni. Palmerston átmeneti ingadozás után, amikor a magyar fegyverek diadala nyomán egy pillanatra megrendült Ausztria fennmaradásába vetett hit továbbra is rendíthetetlenül és sziklaszilárdan kitart álláspontja mellett: Ausztriát az európai egyensúly érdekében mindenáron és minden körülmények között fenn kell tartani, meg kell erősíteni. "

50 Ezen nem tud változtatni sem a magyar kormány, sem a közös gazdasági érdekek felvetése, ugyanígy nem a liberális angol burzsoázia, valamint az angol haladó értelmiség, még akkor sem, ha a cári hatalmi terjeszkedés veszélyezteti Nyugat és Anglia gazdaságpolitikáját. Wellington véleménye durvább formában követelte a magyarországi események megoldását: „Igyekezzenek a megfelelő erőkkel dolgozni, hogy egyetlen csapással megszüntessék az anarchiát. Nagy eszközökkel nagy háborút vezessenek, megvan rá a lehetőségük. Palmerston bár számára kényelmetlen az orosz birodalom további megerősödése, liberális presztízsét is félti, mégis többek között a következőket válaszolja az 1849. július 21-én elhangzott Osborne beszédre: „Ausztria Európa hatalmi egyensúlyának legfontosabb eleme... Európa politikai függetlensége és szabadsága szorosan összefügg Ausztria integritásával és nagy európai hatalomként való fenntartásával, és ezért bármi, ami közvetve vagy közvetlenül arra irányul, hogy gyöngítse vagy megnyomorítsa Ausztriát vagy méginkább, hogy elsőrangú hatalomból másodrangú állama tegyen, nagy szerencsétlenséget jelentene Európa számára. "

S1 46 Uo. 47 Kabdebó, 1990. 209. 48 Lásd részletesebben uo. 49 Uo. 216. 50 Waldapfel, 1962. 299. 51 Uo. 303. 52 Hansard's ... Third Series Vol. CVII. 786-817. House of Commons. Russian invasion in Hungary 1849. julius 21. Idézi Haraszti Éva: Az angol külpolitika a magyar szabadságharc ellen. Bp., 1951. 84.