Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Előadások 1848–1949-ről - Czövek István: A magyar 1848–49 és Európa

Ausztriát. Ennek szószólója többek között Bismarck volt, aki évek múltán is sajnálkozva emlékezett vissza arra, hogy nem Poroszországnak jutott a legfontosabb szerep a magyar szabadságharc leverésében. Ennek a segítségnyújtásnak az ára Ausztria másodlagos német hatalommá való degradálása lett volna. Május végétől a magyar külpolitika fő iránya az volt, hogy az európai hatalmakat az orosz intervencióval szemben mozgásra bírja. A francia politikai életben fontos szerepet játszó royalista Mole gróf a magyar szabadságharc leverése kapcsán Európa nyugalmát hangsúlyozta, az európai országok jövőjét féltette, kezdve Franciaországgal.

35 Esterházy lemondás után Teleki László párizsi rezidenciája gyakorlatilag külügyminisztériumként működött.

36 Ez azt jelentette, hogy itt futottak össze a magyar és a Czartoryski vezette lengyel szálak. Május 18-án így cseh, lengyel, magyar találkozót szervezett meg. Ennek a megbeszélésnek két kulcskérdése volt: egyik az európai egyensúly problémája, a másik Európa elnyomott népeinek helyzete. Abban mindenki egyetértett, hogy Oroszország és Nyugat-Európa között erős köztes hatalomra van szükség, ezért a Habsburg Birodalom helyett egy magyarokból, csehekből, illírekből stb. álló föderatív államnak kell létrejönnie. Teleki ügyes politikája következtében 1849. május 12-én Drouyn de L'Huys francia külügyminiszter az orosz invázióval szemben foglalt állást kijelentve, hogy a francia kormány részéről már történtek diplomáciai lépések, s az erősebb rendszabályoktól sem riadnak vissza.

37 Azonban a Párizsban székelő külföldi követekkel folytatott tárgyalások is bizonyítják Drouyn de L'Huys erősen megbánta, amiért engedett Teleki fellépésének és a Ledru-Rollinék pártja felől jelentkező nyomásnak.

38 A francia külügyminiszter ezekben a hetekben rendkívül nehéz helyzetbe került, bukásának egyik fontos tényezője lett a magyarok melletti állásfoglalása. A francia külpolitika a reakció irányában haladt. Ezt bizonyítja Tocqueville magatartása, aki bár ismételten barátságosan fogadta Telekit, de az orosz intervencióval szemben nem foglalt állást nyíltan. Nesselrode kijelentett a francia követnek, hogy az elégedetlenség ideje elmúlt, a cár helyesli „Franciaország itáliai politikáját". I. Miklós teljes szabadságot biztosít Franciaországnak Itáliában cserében azért, hogy a köztársaság semleges maradjon a magyarországi intervenció kérdésében.

39 Ezután az események gyorsan peregtek. 1849. május 4-én közölte Nesselrode a francia követtel, milyen veszélyt jelent a magyarországi forradalom Oroszországra nézve, s néhány nap múlva a cári kormány elismerte a francia köztársaságot. Ezután már szinte természetesnek tűnik a francia politikusok kijelentése, miszerint Franciaország és az orosz birodalom között a viszony igen jó. A párizsi angol nagykövet, Normanby feladata az volt, hogy a francia kormány esetleges katonai fellépését megakadályozza. Nem véletlen tehát, hogy Teleki László a franciaországi helyzet miatt panaszkodott Pulszkynak: „ Pedig Frankhon csak azon esetben tenne erélyes lépéseket, ha arra Angolhon is el lenne határozva... mindenesetre Európa sorsa most Palmerstontól függ. "

40 35 Andics, 1961. 165. 36 Lásd részletesebben: Ormos - Majoros, 1998. 37. 37 Lásd bővebben: Waldapfel Eszter: A független magyar külpolitika 1848-1849. Bp., 1962. (a továbbiakban Waldapfel, 1962.) 300. 38 Uo. 304. 39 Averbuch, Revekka: A magyar nép szabadságküzdelme 1848^49-ben. Bp., 1970. 101. 40 Andics, 1961. 163.