Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Levéltártörténet - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára (1550–1767)

őrzött — iratok rendezésével. Az irodalom Schemberger Ferencről is tett néhány szóban említést.

117 Pedig ennél többet érdemelne. Nemcsak azzal, hogy mintaszerűen rendezte, mutatózta a megyének akkor már több mint 200 év óta gyűlő jegyzőkönyveit és iratait, hanem mindeniket egyenként el is olvasta, és az egymástól messze elkeveredett, de egybetartozó iratokat egyesítette. Egyaránt járatos volt a középkori paleográfiában, hibátlanul olvasta a XVI. századi jegyzők következetlen rövidítéseit, a magyar nyelvű helynevek korbeli alakját, biztonságosan azonosította, ugyanúgy a családneveket is. Választékosan fogalmazott latinul — utalások vannak rá, hogy németül is tudott. Jól ismerte a XVI-XVII. századi megyei szervezetet. Ösztönösen alkalmazta iratrendezése során a proveniencia alapelvét, mert tekintettel volt az iratképzőkre. Közel három évtizedig dolgozott a megyében, sok éven át a nagykállói megyeház építésének felügyeletével volt megbízva. Az ő munkája volt a megyeházán a levéltári helyiségek kialakítása és belső berendezése. Egy keltezetlen — minden valószínűség szerint 1778-ra datálható — saját kezű írásában azt írja, hogy a helytartótanács az 1768. évi házipénztár állapotáról szóló leiratában állapította meg, hogy a levéltárban az 1335-1730 közötti iratok, mind az akták, mind a jegyzőkönyvek a legnagyobb rendetlenségben, teljesen összekeveredve találhatók. A jegyzőkönyvek lapjai közé akták keveredtek.

118 Úgy tűnik, hogy a megye által felállított, rendezéssel megbízott bizottság az 1730. év után keletkezett iratok között nem igazán eredményesen működött. Arra nincs adat a levéltárunkban, hogy a helytartótanács meg-megújított sürgetésének a levéltár rendezésére vonatkozóan volt-e része abban, hogy a gróf Barkóczy József főispán elnöklete alatt 1767. július 5-én tartott közgyűlés Schemberger Ferenccel — azelőtt a tisztelendő leleszi Szent Kereszt egyház esküdt lajstromozójával (regestrator) — az eziránt kiadandó utasítás szerint a levéltárban létező iratok és oklevelek rendezésére szerződést kössön, hogy a munkát minél gyorsabban el lehessen végezni. Néhány hét múlva, augusztus 12-én az eskütétel is megtörtént. Az eskü szerint minden levéltárban található iratot hiánytalanul, csonkítás, bővítés, törlés nélkül rendbe szed, a jogukat keresőket részrehajlás nélkül felvilágosítja, el nem küldi, az okleveleket és iratokat tartalmuk szerint pontosan lajstromozza."

9 A közgyűlés csupán az esküszöveg elkészítésére adott utasítást, a levéltárban levő iratok rendezésének sem elveit, sem végrehajtását nem rögzítette le. Közel két évtizedig az aktákban nincs nyoma annak, hogy a rendezési munka díjazására megállapított 3000 forint ellenében hogyan végezte munkáját, mennyire haladt vele. 1786. október 16-án, már a II. József közigazgatási reformja nyomán kinevezett kerületi főispán sürgetésére a rendezési munka előrehaladásáról tett jelentésében kifejtette: „Nekem semmiféle elképzelést (idea) nem adtak, hanem rám bízták tetszésem szerint a munkát. Azért Főglein Antal, Nagy Lajos — akkori levéltáros — közlése alapján Schemberger nevű vándor levéltárosról írja, aki Ung megye levéltárát is rendezte: „Lajstromai ma már valóságosforrásértékűek. " LK, 1935. 168. Ugyancsak Nagy Lajos közléséből tudta Klein Gáspár, hogy 1786-ban a helytartótanács Borsod megye számára engedélyezett két lajstromozót. A megye érdeklődött Schembergernél, hogy felvállalná-e a levéltára rendezését, de Schemberger nemet mondott a felkérésre. LK, 1935. 168. 118 XXXIV. 1. Szabolcs vármegye levéltárának irata, (a továbbiakban XXXIV. 1.) 1. cs. é. n., sz. n. ceruzával írott, egykorú, 1778. évszámmal. 119 IV. A. 1. Prot. 23. fol. 392. 1767., Fasc. 68. No. 254. 1767.