Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Margócsy József: Porzsolt István (1910–1986) Pályaképvázlat

Ő a tanítóképző igazgatására folyamatos megbízást kapott, ez a Kálvineum szervezetében álló kisebb szociális intézményekre nem terjedt ki, így egyelőre azoknak irányítását, felügyeletét még végezhette, el is látta. 1949-ben ezek működése még teret kapott az épületekben, vezetésüket a felesége vette át, de 1950-től már nem működhettek. Ősszel már az internátust teljes egészében egy minisztériumi irányítású szakérettségis leánytanfolyam vette át és hosszabban működött itt; 1952-ben a gyakorlóiskola földszinti helyiségeit a Megyei Tanács Oktatási Osztályának továbbképző kabinetje használta. A megmaradt helyiségekben azért a tanítás lényegében célszerűen működhetett. Párhuzamosan foglalkoztatták a pedagógusokat továbbképző-átnevelő kurzusokkal. 1950 nyarán kezdődött a pedagógiát tanítók „gondozása". Budapesten hathetes tanfolyam indult, majd 1952-ben Esztergomban július l-e és augusztus 4-e között folytatódott „a pedagógia szakos tanári átképző tanfolyam " a minisztérium szervezésében. Ide idézendő a kiküldött behívók egyik előírása: „ Hozza magával a saját vagy könyvtárból kölcsönzött könyveket: Kairov: Pedagógia, Jeszipov - Goncsarov: Pedagógia, Tyeplov: Pszichológia, A szovjet bolsevik párt története, a módszertani útmutató, a Szocialista Nevelés könyvtárának fontosabb kötetei — szaktárgyak köréből. " Ezek közkézen forgó középiskolai tananyagok a szovjet iskolákban, magyar fordításuk a könyvesboltokban olcsón megvehetők. Az azonban nem tételezhető fel Porzsoltról, akinek oklevelében a pedagógia rubrikájában kitűnő érdemjegy olvasható, hogy ő ezeket a könyveket egyénileg is el tudja olvasni, akár előírt vizsgára felkészülni is képes. Nem, mert ezeknek a tanfolyamoknak nemcsak az a célja, hogy az említett köteteket, kiscsoportokban szájbarágósán „feldolgozzák", hanem az (is), hogy közben azokat a filozófusokat, pedagógusokat, akiket a behívottak annak idején maguk is hallgattak, akiknél vizsgáztak, külföldi mintaképeikkel együtt folyamatosan csepüljék, tudománytalannak deklarálják. Éspedig nem vitában, meggyőzéssel, hanem ex cathedra kijelentésekkel.

12 A két nyári pedagógiai foglalkoztatás közben, 1951 tavaszán igazgatóként tartották szükségesnek korszerűsíteni három hónapig Budapesten, az „ igazgatók iskoláján". Erről már fentebb esett szó: Porzsolt ehhez még hozzátette, hogy azért eléggé bőven ellátták a hallgatókat színházjegyekkel is, és az osztogatásból olykor még a látogatásra felruccant feleségének is jutott szórakozási lehetőség. A pedagógiai továbbképzés azonban nem ért véget 1952-ben sem. Folytatódott a budapesti egyetem pedagógia tanszékén szervezett vizsgára előkészítő konzultációkkal, és végződött 1954. december l-jén a dékán jelenlétében letett vizsgával és az így nyert immár pedagógia 12 Ilyenfélében nekem is volt részem 1952/53 telén a fasori államosított evangélikus gimnázium épületében, akkor az Országos Pedagógiai Intézetben egy országos szakfelügyelői tanácskozáson. A miniszter első helyettese, akit alig egy évtizede a Pázmány Péter Tudományegyetemen kormányzógyűrűs doktorrá avattak, szemrebbenés nélkül minősítette a magyar pedagógiai történet egyik legkiemelkedőbb alakját — szerinte — mint korlátolt, idealista, szűklátókörű, nacionalista botcsinálta akadémikust stb., akinek tévtanaitól óvakodni kell minden korszerűen élni és tanítani kívánó pedagógusnak. — Még szerencse, hogy majd az 1976-ban kiadott Pedagógiai lexikonban Fináczy Ernőnek (mert hiszen róla volt szó) három oldalnyi, képes szócikkében már ma is emészthető ismereteket szerezhetünk róla. (Akkor a hajdani, minket védő-óvó előadónk már nincs a minisztérium funkcionáriusai között.)